Ti írtátok!

Tisztelt Arany Horváth Zsuzsa! 

A Zalai Hírlap keddi számában megjelent írásával kapcsolatban ragadtam billentyűzetet, mert úgy érzem nem hagyhatom szó nélkül és el kell mondanom Önnek amit szerintem nem csak én gondolok hasonlóan. Még szerencse, hogy email címe publikus, így talán eljutnak Önhöz soraim és talán ha még szerencsém is lesz, el is olvassa őket. ”Azért a késedelem, mert vártam, hogy lehiggadjak. Nem sikerült”. - csak hogy egy kiváló zsurnaliszta szavaival éljek. Nem elég, hogy szinte az össze internetes és írott sajtó a magyar football rákfenéjének és haldoklásának, a nézők stadionoktól való távolmaradásának egyedüli okaként kizárólag a szurkolókat nevezi meg és teszik őket felelőssé de úgy látszik ez a ragály, a szurkolók besározása és minél negatívabb színben történő feltüntetése már a a zalai napilaphoz is elért. 

Nem tudom milyenek a politikai nézetei, melyik párthoz áll legközelebb a gondolkodásmódja, de írásából az teljesen nyilvánvaló, hogy a nemzeti érzelmek legkevésbé sem találhatók meg szótárában és Trianon tragédiájára sem egyformán gondolunk. 

Mindenesetre gratulálok a “teljesen objektív” és magyarellenes írásához. Már önmagában az végtelenül elkeserítő, hogy magyar emberek így gondolkodnak saját népükről, de az még szomorúbb, hogy ilyen írás nyilvánosságra kerülhet, amelyben teret kaphat újra és újra a futballszurkolók és egyúttal a magyarságtudattal még rendelkező személyek ország előtt történő lejáratása, a gyűlöletkeltés valamint az ellenük szembeni hangulat tovább fokozása. Ön szerint ez nem rasszizmus? Ha már ez a szó olyan divatossá vált manapság. 

Részemről egészen elfogadhatatlan és felfoghatatlan, hogy egy román-magyar válogatott meccs kapcsán Ön kizárólag a magyar szurkolók által elkövetett negatívumokat említi meg (valóban akadtak ilyenek), erre hegyezi ki írását, azonban meg sem említi azokat a gyalázatosságokat és kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető viselkedést amivel nem csak a román szurkolók, hanem maga a román nép tagjai, a román emberek viseltettek honfitársainkkal szemben Bukarestben. Ha az Ön sorait egy román újságíró írja, elfogadom, de egy elvileg magyartól elfogadhatatlan. 

Kérdezem: 
Miért nem említi meg, hogy a Magyar Himnuszt a stadion román része nem európai, hanem kulturálatlan, primitív állat módjára egy emberként fütyülte ki, ordibálta át vagy épp a magyarokat gyalázó sorokat üvöltött közben? 
Miért nem említi meg a román rendőrök, csendőrök és biztonsági személyzet arrogáns, primitív, agresszív és gyűlöletektől fűtött, balkáni fellépését, viselkedését a magyar szurkolókkal, emberekkel szemben attól a pillanattól kezdve, ahogy azok lábukat a bukaresti pályaudvar peronjára tették a különvonatról leszállva? 
Miért nem említi meg, hogy a román szurkolótáborban a Rapid Bukarest és Steaua bukarest csapatának szurkolói egy nemzeti válogatott mérkőzés alatt percekig egymást ütik-verik a lelátókon ezzel döbbenetet és megbotránkozást keltve minden jóérzésű futballszurkolóban? 
Miért nem említi meg, hogy a magyar szurkolókat szállító különvonatot a mérkőzés után a sötétségbe burkolózva lesből románok tucatjai dobálták meg, ezzel kimerítve a terrorcselekmény fogalmát, amivel nem kevesebb mint 15 ablakot törve be, megsebesítve a vonaton több magyart (nőt, idősebbeket is) akik időt, pénzt, energiát nem sajnálva és testi épségüket kockára téve utaztak el 1100km-re egy gyűlölettől fűtött légkörbe a válogatottért? Ha már az elismerés kifejezést megemlítette, ide illene be leginkább azt hiszem. 
Miért nem említi meg, hogy a mérkőzés után román szurkolók egy csoportja baseball ütőkkel, szegekkel kivert lécekkel, késekkel akarta megtámadni a különvonatra igyekvő magyar szurkolókat, továbbá, hogy a vonatba Molotov-koktélokat akartak bedobni, internetes fórumokon már egy héttel a meccs előtt leírva hogy ők márpedig magyarokat akarnak ölni? Szerencse, hogy ezt a tömeges gyilkossági kísérletet a román rendőrség az utolsó pillanatokban meghiúsította. 

Ön minek nevezné ezeket a dolgokat? Elismerés ezekért a cselekedetekért járna, ha már olyan kemény szavakkal elintézte a magyar “huligánokat”? Tud maga ezekről a dolgokról amiket az előbb megemlítettem vagy csak a szokásos újságírói felszínes információk alapján született írása? Higgye el, nem a levegőbe beszélek videók és fényképek vannak fenti dolgok bizonyítására. 
Tud arról, hogy egy elvileg EU országban ilyen fokú gyűlölet létezik? Ezzel miért nem írja-sírja tele az újságot? Ezzel a románok megérdemlik az elismerést, kedves Zsuzsa? Joggal elvárhatják, hogy megbecsüljük őket mint népet?Különbnek érzi őket mint a magyart?Miért a magyart bántja ön is?Miért?Miért?Miért? 

Arra már nem is kívánok bővebben reagálni, hogy merte belevenni írásába az 1992-es pozsonyi magyarellenes pogromot és az ott történteket is a Fradisták bűneként felróni? Hát van önnek egyáltalán fogalma arról, hogy mik történtek Pozsonyban azon a napon?Sajnos én tudom részletekbe menően. Tudja, hogy a magyar nyelven beszélő embereknek egytől egyik halálfélelme volt és felmerült bennük a gondolat, hogy talán soha nem láthatják újra szülőhazájukat? Át tudja ezt érezni Kedves Zsuzsa? 
Miféle szubjektív véleményt alkothat Maga, aki talán életében nem volt egyetlen labdarúgó mérkőzésen de még sporteseményen sem, aki a VB és olimpiai döntőket is családi unszolásra nézi talán végig? Azt gondolják maguk újságírók, hogy a nagy fene véleményszabadság és nyilvánítás korában mindenféle hazugságnak, ferdítésnek és szenzációhajhász írásnak jogosultsága van ebben a világban? Ezt csak a maguk fajták képzelik, mert ezért kapják a pénzüket a “megrendelőktől”. 

Ismer akár egyetlen fanatikus futballszurkolót is személyesen?Elmondanám én az vagyok, immár több mint 25 éve, mióta édesapám karon fogott engem nyolc éves koromban és kivitt a ZTE stadionba és megszerettette velem ezt a sportot és világot. Azóta szinte minden hétvégén a lelátón vagyok /voltam ha tehetem és szurkolok a csapatnak. Ne legyen félreértés, helyesen gondolja a kemény maghoz tartozok igen, de még mielőtt rám sütné a nácizmus, rasszizmus bélyegét és egyéb jelzőket, elmondanám, hogy nem volt egyetlen esetben sem dolgom a rendőrséggel (ha-ha, a szerk.), nem kerültem szembe a törvénnyel, nem vagyok náci, sem fasiszta, sem rasszista, főiskolát végezve, gépészmérnökként dolgozok és tisztességesen, a törvények betartása mellett élem életem. 

Meglepi kedves Zsuzsa? Elhiszem. 

Remélem, hogy ha legközelebb ismét a magyar futballszurkolókat kívánja nyilvánosan lejáratni és publikál róluk, előtte időt és energiát nem kímélve kérem kellő részletességgel járjon utána mindannak ami a dolgok mögött valójában rejtőzik. 

Mert ezt kívánja a korrektség. 

Tisztelettel, 
Horváth László