Csapatunk hosszú évek óta nem kezdte ilyen gyengén a bajnokságot. De ebben a gyenge kezdésben nem is a négy vereség ténye a bántó, hanem az, ahogy azt elszenvedtük. Amit láttunk ettől a csapatnak nem nevezhetőtől, azt futballnak sem nevezhetjük. De lássuk csak sorba csapatra, önmagunkra és az „ellen”szurkolóira is kitérve pár mondatban.
DVTK-ZTE: 4-1
A „csapat”: A klub által szokásos „hú micsoda szupersztárokat igazoltunk ingyen” főpróbája a most feljutott DVTK diósgyőri katlanában került megrendezésre. Csapatunk játékáról, pozitívan még a legnagyobb jóindulattal is nehéz volna írni. Amit láthattunk, nulla futás, nulla elképzelés, egyes játékosoknak a legnagyobb gondot maga a labda okozta. Örülhetünk, hogy megúsztuk ennyivel.
UZ: Nagyon jól indult a túra szervezése, ám az élet közbeszólt, így a két kisbusz, három autó, induló létszámból maradt a három gépjármű.
Az egyetlen, amit tehettünk ilyen kis létszámban és egy ilyen csapattal a pályán, hogy kifeszítettünk egy „gondolatot”a sporttörvénnyel kapcsolatban és a többi táborhoz hasonlóan a vége előtt bő negyed órával elhagytuk a lelátót. A mérkőzés után még várt egy kis kellemetlen meglepetés minket a „minőségi”miskolci utak jóvoltából. Ennek köszönhetően kis csapatunk este tíz óra után indulhatott haza a DVTK stadionjától alig száz méterre lévő autószerelő műhelyből.
A diósgyőriek: Hozták a tőlük elvárhatót.
ZTE-DVSC: 0-2
A „csapat”: Ez a mérkőzés úgy indult, hogy az ember azt gondolhatta az első meccs csak egy rossz álom volt. Sajnos negyed óra elég volt ahhoz, hogy rádöbbenjünk, a rossz álom folytatódik.(vagyis ez a szomorú valóság) Semmi elképzelés, semmi csapatjáték. Ennyi.
UZ: Úgy indultunk ki a stadionba, hogy bármilyen legyen is a csapat játéka végig szurkolni fogunk, csak hogy lássa, mindenki mi mindent megteszünk a győzelemért. Sajnos az Elnök úr megfelelési kényszerének és a szólásszabadság korlátozásának köszönhetően, a szurkolás elmaradt és még el is marad egy jó darabig.
A debreceniek: 35-40 fős brigáddal érkeztek és a meccs előtt megtették, amit tenniük kellett, ezért elismerés illeti őket. Korrektek voltak.
A mérkőzés, ahogy én láttam nem igazán hozta őket tűzbe, azért szurkolgattak, de jobbára inkább ittak.
PMFC-ZTE: 2-1
A „csapat”: Szakadó esőben kezdődött a találkozó és eme” kellemes időjárási körülmény”kitartott szinte az egész mérkőzés alatt. A pécsiek a kezdő sípszó után előbb tapogatózva, majd látva, hogy nem igazán tudunk mit kezdeni a labdával, egyre nagyobb elánnal támadták a kapunkat. Köszönhetően”kedvenc”Bajzátunk falábának 1-1-el zárult az első félidő. A második játékrészben mindkét csapat inkább szenvedett, bár a pécsiek azért eljutottak egy-két helyzetig. Nálunk a játékosok valamit félre érthettek a” labdarúgás akadémián”mert ezt a játékot nem az nyeri, aki több sárga lapot gyűjt be. Már kezdtünk hinni az ikszben, amikor a pécsiek kaptak egy tizenegyest (hogy jogosan vagy sem azt nem láthattuk) melyet biztos lábbal értékesített Gyánó. A PMFC megérdemelten gyűjtötte be a három pontot.
UZ: Kb. 30-an vágtunk neki a túrának kellően korai időpontban indulva, hogy időben Pécs közelében legyünk. Ugyanis a mi fiataljaink a pécsi srácokkal megbeszéltek egy „focit”, 10-10 fős csapatokkal. A felek mérkőzésén részünkről öt újonc is helyet kapott a csapatban, a pécsieknél a miénktől valamivel idősebb csapat állt fel. A korrekt mérkőzést a pécsiek nyerték, de mindkét csapat elismerte a másik teljesítményét. Had jegyezzem meg, hogy futballistáinknak volna mit tanulni ettől a tíz fiatalembertől. Például azt hogyan kell emelt fővel veszíteni és alázatosan győzni, hogy a győzelem csak akkor ér valamit, ha azt meg tudod osztani és meg tudod köszönni azoknak, akik mindenben segítettek, hittek benned és szurkoltak érted, hogy a vereség nem fáj, ha tudod mindet megtettél a győzelemért. Megtanulhatnák tőlük mit jelent az összetartozás és azt is, hogy a csapat mindenek előtt. S talán még ezer olyan dolgot, amit hírből sem ismernek.(tisztelet a kivételnek)
A pécsiek: Mint fentebb írtam korrekt brigádot ismerhettünk meg bennük. A mérkőzésen nem túl változatosan, de végig hangosan szurkoltak.
ZTE-Bp.Honvéd: 0-4
A „csapat”: Az eredmény önmagáért beszél. Közünk nem volt „a játékhoz”.
UZ: „Pirotechnika nincs, sporttörvény van, foci mikor lesz?”
A picipestiek: Jó létszámban kb.40-en érkeztek fejenként két „drapival”.
Végig hangosan és jól szurkoltak, csak egy dolgot nem értettem, hogy majd minden öt percben a halikat éltették. Ez a fajta orális enyelgés számomra/számunkra érthetetlen, hisz állítólag mi vagyunk a Ferencvárosiak csicskái mégsem csinálunk ilyet. Talán azért mert nem csicskák hanem barátok vagyunk. Mert bizony kispesti” barátaim”, amit ti műveltetek az volt az igazi csicska dolog. Srácok úgy nyaltatok a szombathelyieknek, mint a pincsi kutya a gazdiának.
A SZURKOLÓ NEM BŰNÖZŐ!!!
folyt.köv.
