"A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a
gyilkosságot, és mindenekelőtt a teljes vallástalanságot és ezen
túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette." (Hindy Iván)
2013. február 25., hétfő
2013. február 11., hétfő
Emléketeket örökre megőrizzük
Buda, 1945. január
Hajlongva jönnek hegyi házamig
a katonák,
van ki letérdel, négykézláb kuszik
a havon át.
Lent ködlő, ősz tengerré válva fől
Pest, a világ,
mögülem bomba és akna fütyöl:
a Hármas-hegy húsz ágyuja kiált.
Front közt vagyunk. Lépek föl és alá
a balkonon.
Bizton vagyok. Körültem a halál
az oltalom.
Bujdostam s íme várrá vált a házam,
mióta rom.
Kopók, gondolom, most gyertek utánam,
mióta golyó kopog kapumon.
Mióta vendég csak olyan jöhet,
mint a granát,
amely bevágta tegnap a gyerek-
szoba falát.
Bevágta! – ülök a kihalt hegyen,
élem tovább,
vas-zümmögés méhésze, csöndesen,
az elrettentő remeteség korát.
Fogoly vagyok – de soha szabadabb
sorsom előtt.
Meghalhatok – de nem volt soha rab
reménykedőbb.
Hetes borostám félig bár fehér:
lakzit ülök,
nagy nászt naponta, mátkám a veszély:
soha ilyen pezsdítő szeretőt!
Neki köszönöm a fő férfi jót,
az örömet,
hogy – szállnak bár gyilkos jelek, golyók,
nem rettegek,
hogy bennem itt – ha mindent vesztenék –
embert lelek,
hogy – döngj, világ! – új sorsot ád az ég,
minden reggelre bátrabb életet!
Hajlongva jő a katona felém,
nézem szegényt,
hol megbocsátón, hol ilyen kemény
prófétaként.
Jöjj, tanulj tőlem harcot, nyomorult,
tanulj erényt,
hogy nincs se jövő, se mult,
hogy szélbe szórsz minden vigaszt s reményt
s mégis tudod, nem tetted semmiért!
(Illyés Gyula)
2013. február 10., vasárnap
ZTE-Vidi Magyar Kupa oda-vissza
Idegenben: Februári magyar pálya viszonyoknak
köszönhetően, 4 nappal a mérkőzés előtt felcserélték a pályaválasztói jogot.
Így a tervezetnél kevesebb ember tudott útra kelni, hozzájuk csatlakozott egy
fiatal ferencvárosi társaság, akik egy kicsit elkavarogtak a fehérvári
bevásárlóközpontok sokaságában. Mire sikerült őket megtalálni a meccs már
elkezdődött, így egy jó fél órás csúszással értünk a stadionhoz. A vendégszektort valószínűleg spórolás miatt,
egy oldalra tették a hazaival, amiből elég hamar galiba lett. A rendezők úgy
gondolhatták nem érkeznek vendégszurkolók, ezért felesleges nyitva tartani a
kaput. Mikor jeleztük, hogy beszeretnék menni nem nagyon foglalkoztak vele,
annál inkább a büfében iszogató fehérváriak egy része akik egyből kapva az
alkalmon kiugrottak a kerítésen. Gyorsan egy közel azonos létszámú adok kapok
alakult ki, persze nem kellett sok a tribünön szurkoló társaik is megérkeztek,
létszámuk sokszorosa lett a miénknek így jobbnak láttuk, ha gyorsan tovább
állunk. Kisebb horzsolásokkal megúsztuk a találkozást. A második félidőt már
bentről figyeltük, ahol csapatunk sima vereséget szenvedett papírformának
megfelelően.
Otthon:
Odavágón történt események után, fokozott hangulatban
várta mindenki a hazai mérkőzést. Meg is volt rá az okunk, hiszen fiatalabb
társaink egy erdei mókára készültek, ami végül elmaradt ennek okait nem tudjuk.
Ettől függetlenül készültünk az utcai eseményekre is, hiszen a pletykák arról
szóltak, hogy a fehérváriak is készülnek. Így a nap a társaság egy részének már
kora délelőtti órákban elkezdődött, ferencvárosi barátainkat ismét képviselte
egy 5 fős legénység. Vonatos társaság
későbbi vonattal érkezett mint amire számítottunk, így a város kocsmáiba néztünk szét, majd újra a vonatos
társaságra összpontosítottunk. Mivel a rendőrök már rajta voltak a vasúton,
ezért a város egy kieső részében vártunk a vonatra bízva abban, hogy vendégek
vészfékes megállást választják. Utólag kiderült, hogy létszámuk közel se volt
akkora, mint amire mi számítottunk tehát érthető, hogy nem vállalták be ebben a
formában. Ez után már folyamatosan rajtunk voltak a rendőrök, székhelyünket
áttettük a vendégszektor közelébe, hogy az esetlegesen érkező nagyobb számú
vendégszurkolókkal közösen meg tudjuk osztani a rendőrséget. A vendégek a
megszokottnál sokkal kevesebben érkeztek, így esély se nyílt semmire. Stadionba
beérve a brigád egy része meglátta kínálkozó lehetőséget, amit ki is használt
és gyorsan a vendég szektor melletti üres részre sietett, ahol először a
rendezőkkel, majd a vendégszurkolókkal csapott össze. A vidisták először
meglepődve vettek tudomást a lehetőségről, majd egyrészűk megpróbálta felvenni
a harcot. Nálunk a rendezők nem voltak olyan kedvesek, hogy kaput nyissanak,
mint az történt Fehérváron, de így is több perces csetepaté alakult ki, aminek
a készenléti rendőrség csak nagy nehezen tudott véget vetni. Több előállítás is
történt, remélhetőleg társaink megússzák a komolyabb büntetést. Csapatunk bár
hősiesen harcolt a pályán, egyéni hibák miatt súlyos vereséget szenvedett és
simán búcsúzott a kupából. Hangulat a mérkőzésen olyan volt, mint az időjárás.
Fagyos…
2013. február 7., csütörtök
2013. február 5., kedd
Szurkolók egy álomért
Sajnos felhívásunkra, melyben olyan rászoruló családot kerestünk, aki "közel áll" szeretett klubunkhoz, nem jelentkezett senki. Hosszú ideig vártunk, hogy az összegyűlt 95.000.-forintot a megfelelő helyre eljuttathassuk . Idén január utolsó heteiben kaptuk a szomorú hírt, hogy egy ferencvárosi barátunk édesanyja elhunyt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a meglévő összegből 10.000.-forintot felajánlunk barátunk édesanyjának a temetési költségeibe.
Január végén egy csoporttagunk felesége révén kaptunk egy olyan információt, hogy a zalaegerszegi kórház gyermekosztályán kezelnek egy erdélyi kislányt, Szeles Julianna Henriettát akit elütött egy teherautó.
A család rendelkezik magyar állampolgársággal de "hála a történelemnek"mégis egy másik ország állampolgárai. Ebből kifolyólag mind a kezelést, mind az itt tartózkodást teljes egészében nekik kell fizetni. Mint megtudtuk odahaza is szerény körülmények közt, de becsülettel él a család.
Így hát nem is volt már kérdés, hogy hol lesz a legjobb helyen az összegyűlt pénz.
Rövid szervezést követően, február elsején este hat órakor megérkezett "delegációnk"gyermekosztályra. Természetesen nem csak a pénzt vittük magunkkal, hanem "velünk tartott" rengeteg gyümölcs és a West Hungary Textil KFT által felajánlott 10kg plüss játékkal is,
igyekeztünk mosolyt csalni az osztályon kezelt gyermekek arcára. Heninél majd egy órát töltöttünk, sokat beszélgettünk édesanyjával, aki nagyon meghatódott és azonnal meg is invitálta kis csoportunkat a Hargitára.
Távozásunk előtt még átadtunk Heninek egy ZTE mezt. Azzal a jó érzéssel hagytuk el a kórházat, hogy a megfelelő helyre sikerült eljuttatnunk az adományokat.
Heni gyógyulását továbbra is szeretnénk támogatni.
Csak a ZTE!
Képek:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)