2013. február 25., hétfő

Emlékezzünk a kommunizmus 80-100 millió áldozatára!

"A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a gyilkosságot, és mindenekelőtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette." (Hindy Iván)



2013. február 11., hétfő

Emléketeket örökre megőrizzük


Buda, 1945. január
Hajlongva jönnek hegyi házamig
a katonák,
van ki letérdel, négykézláb kuszik
a havon át.
Lent ködlő, ősz tengerré válva fől
Pest, a világ,
mögülem bomba és akna fütyöl:
a Hármas-hegy húsz ágyuja kiált.
Front közt vagyunk. Lépek föl és alá
a balkonon.
Bizton vagyok. Körültem a halál
az oltalom.

Bujdostam s íme várrá vált a házam,
mióta rom.
Kopók, gondolom, most gyertek utánam,
mióta golyó kopog kapumon.
Mióta vendég csak olyan jöhet,
mint a granát,
amely bevágta tegnap a gyerek-
szoba falát.
Bevágta! – ülök a kihalt hegyen,
élem tovább,
vas-zümmögés méhésze, csöndesen,
az elrettentő remeteség korát.
Fogoly vagyok – de soha szabadabb
sorsom előtt.
Meghalhatok – de nem volt soha rab
reménykedőbb.
Hetes borostám félig bár fehér:
lakzit ülök,
nagy nászt naponta, mátkám a veszély:
soha ilyen pezsdítő szeretőt!
Neki köszönöm a fő férfi jót,
az örömet,
hogy – szállnak bár gyilkos jelek, golyók,
nem rettegek,
hogy bennem itt – ha mindent vesztenék –
embert lelek,
hogy – döngj, világ! – új sorsot ád az ég,
minden reggelre bátrabb életet!
Hajlongva jő a katona felém,
nézem szegényt,
hol megbocsátón, hol ilyen kemény
prófétaként.
Jöjj, tanulj tőlem harcot, nyomorult,
tanulj erényt,
 hogy nincs se jövő, se mult,
hogy szélbe szórsz minden vigaszt s reményt
s mégis tudod, nem tetted semmiért!

(Illyés Gyula)

2013. február 10., vasárnap

ZTE-Vidi Magyar Kupa oda-vissza


Idegenben:  Februári magyar pálya viszonyoknak köszönhetően, 4 nappal a mérkőzés előtt felcserélték a pályaválasztói jogot. Így a tervezetnél kevesebb ember tudott útra kelni, hozzájuk csatlakozott egy fiatal ferencvárosi társaság, akik egy kicsit elkavarogtak a fehérvári bevásárlóközpontok sokaságában. Mire sikerült őket megtalálni a meccs már elkezdődött, így egy jó fél órás csúszással értünk a stadionhoz.  A vendégszektort valószínűleg spórolás miatt, egy oldalra tették a hazaival, amiből elég hamar galiba lett. A rendezők úgy gondolhatták nem érkeznek vendégszurkolók, ezért felesleges nyitva tartani a kaput. Mikor jeleztük, hogy beszeretnék menni nem nagyon foglalkoztak vele, annál inkább a büfében iszogató fehérváriak egy része akik egyből kapva az alkalmon kiugrottak a kerítésen. Gyorsan egy közel azonos létszámú adok kapok alakult ki, persze nem kellett sok a tribünön szurkoló társaik is megérkeztek, létszámuk sokszorosa lett a miénknek így jobbnak láttuk, ha gyorsan tovább állunk. Kisebb horzsolásokkal megúsztuk a találkozást. A második félidőt már bentről figyeltük, ahol csapatunk sima vereséget szenvedett papírformának megfelelően.
Otthon: Odavágón történt események után, fokozott hangulatban várta mindenki a hazai mérkőzést. Meg is volt rá az okunk, hiszen fiatalabb társaink egy erdei mókára készültek, ami végül elmaradt ennek okait nem tudjuk. Ettől függetlenül készültünk az utcai eseményekre is, hiszen a pletykák arról szóltak, hogy a fehérváriak is készülnek. Így a nap a társaság egy részének már kora délelőtti órákban elkezdődött, ferencvárosi barátainkat ismét képviselte egy 5 fős legénység.  Vonatos társaság későbbi vonattal érkezett mint amire számítottunk, így a város  kocsmáiba néztünk szét, majd újra a vonatos társaságra összpontosítottunk. Mivel a rendőrök már rajta voltak a vasúton, ezért a város egy kieső részében vártunk a vonatra bízva abban, hogy vendégek vészfékes megállást választják. Utólag kiderült, hogy létszámuk közel se volt akkora, mint amire mi számítottunk tehát érthető, hogy nem vállalták be ebben a formában. Ez után már folyamatosan rajtunk voltak a rendőrök, székhelyünket áttettük a vendégszektor közelébe, hogy az esetlegesen érkező nagyobb számú vendégszurkolókkal közösen meg tudjuk osztani a rendőrséget. A vendégek a megszokottnál sokkal kevesebben érkeztek, így esély se nyílt semmire. Stadionba beérve a brigád egy része meglátta kínálkozó lehetőséget, amit ki is használt és gyorsan a vendég szektor melletti üres részre sietett, ahol először a rendezőkkel, majd a vendégszurkolókkal csapott össze. A vidisták először meglepődve vettek tudomást a lehetőségről, majd egyrészűk megpróbálta felvenni a harcot. Nálunk a rendezők nem voltak olyan kedvesek, hogy kaput nyissanak, mint az történt Fehérváron, de így is több perces csetepaté alakult ki, aminek a készenléti rendőrség csak nagy nehezen tudott véget vetni. Több előállítás is történt, remélhetőleg társaink megússzák a komolyabb büntetést. Csapatunk bár hősiesen harcolt a pályán, egyéni hibák miatt súlyos vereséget szenvedett és simán búcsúzott a kupából. Hangulat a mérkőzésen olyan volt, mint az időjárás. Fagyos… 

2013. február 5., kedd

Szurkolók egy álomért


2012 nyarán csoportjaink is csatlakoztak a magyarországi szurkolói csoportok által életre hívott kezdeményezéshez, mely a "Szurkolók egy álomért" elnevezést kapta. Az "akció"lényege az volt, hogy a csoportok által gyűjtött adományokból, minden "mob"megajándékoz egy klubjukhoz kötődő rászorultat egy nyaralással. Hozzánk is sok adomány érkezett főleg készpénzben, de klubunk is felajánlott egy éves bérletet. Az éves bérlet a nyár végére "gazdára"is talált, hisz azt egyhangúan a Fábián családnak "szavaztuk meg".

Sajnos felhívásunkra, melyben olyan rászoruló családot kerestünk, aki "közel áll" szeretett klubunkhoz, nem jelentkezett senki. Hosszú ideig vártunk, hogy az összegyűlt 95.000.-forintot a megfelelő helyre eljuttathassuk . Idén január utolsó heteiben kaptuk a szomorú hírt, hogy egy ferencvárosi barátunk édesanyja elhunyt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a meglévő összegből 10.000.-forintot felajánlunk barátunk édesanyjának a temetési költségeibe.
Január végén egy csoporttagunk felesége révén kaptunk egy olyan információt, hogy a zalaegerszegi kórház gyermekosztályán kezelnek egy erdélyi kislányt, Szeles Julianna Henriettát akit elütött egy teherautó.
A család rendelkezik magyar állampolgársággal de "hála a történelemnek"mégis egy másik ország állampolgárai. Ebből kifolyólag mind a kezelést, mind az itt tartózkodást teljes egészében nekik kell fizetni. Mint megtudtuk odahaza is szerény körülmények közt, de becsülettel él a család.
Így hát nem is volt már kérdés, hogy hol lesz a legjobb helyen az összegyűlt pénz.
Rövid szervezést követően, február elsején este hat órakor megérkezett "delegációnk"gyermekosztályra. Természetesen nem csak a pénzt vittük magunkkal, hanem "velünk tartott" rengeteg gyümölcs és a West Hungary Textil KFT által felajánlott 10kg plüss játékkal is,
igyekeztünk mosolyt csalni az osztályon kezelt gyermekek arcára. Heninél majd egy órát töltöttünk, sokat beszélgettünk édesanyjával, aki nagyon meghatódott és azonnal meg is invitálta kis csoportunkat a Hargitára.
Távozásunk előtt még átadtunk  Heninek egy ZTE mezt. Azzal a jó érzéssel hagytuk el a kórházat, hogy a megfelelő helyre sikerült eljuttatnunk az adományokat.
Heni gyógyulását továbbra is szeretnénk támogatni.
Csak a ZTE!

Képek: