Ti írtátok!

Tisztelt Arany Horváth Zsuzsa! 

A Zalai Hírlap keddi számában megjelent írásával kapcsolatban ragadtam billentyűzetet, mert úgy érzem nem hagyhatom szó nélkül és el kell mondanom Önnek amit szerintem nem csak én gondolok hasonlóan. Még szerencse, hogy email címe publikus, így talán eljutnak Önhöz soraim és talán ha még szerencsém is lesz, el is olvassa őket. ”Azért a késedelem, mert vártam, hogy lehiggadjak. Nem sikerült”. - csak hogy egy kiváló zsurnaliszta szavaival éljek. Nem elég, hogy szinte az össze internetes és írott sajtó a magyar football rákfenéjének és haldoklásának, a nézők stadionoktól való távolmaradásának egyedüli okaként kizárólag a szurkolókat nevezi meg és teszik őket felelőssé de úgy látszik ez a ragály, a szurkolók besározása és minél negatívabb színben történő feltüntetése már a a zalai napilaphoz is elért. 

Nem tudom milyenek a politikai nézetei, melyik párthoz áll legközelebb a gondolkodásmódja, de írásából az teljesen nyilvánvaló, hogy a nemzeti érzelmek legkevésbé sem találhatók meg szótárában és Trianon tragédiájára sem egyformán gondolunk. 

Mindenesetre gratulálok a “teljesen objektív” és magyarellenes írásához. Már önmagában az végtelenül elkeserítő, hogy magyar emberek így gondolkodnak saját népükről, de az még szomorúbb, hogy ilyen írás nyilvánosságra kerülhet, amelyben teret kaphat újra és újra a futballszurkolók és egyúttal a magyarságtudattal még rendelkező személyek ország előtt történő lejáratása, a gyűlöletkeltés valamint az ellenük szembeni hangulat tovább fokozása. Ön szerint ez nem rasszizmus? Ha már ez a szó olyan divatossá vált manapság. 

Részemről egészen elfogadhatatlan és felfoghatatlan, hogy egy román-magyar válogatott meccs kapcsán Ön kizárólag a magyar szurkolók által elkövetett negatívumokat említi meg (valóban akadtak ilyenek), erre hegyezi ki írását, azonban meg sem említi azokat a gyalázatosságokat és kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető viselkedést amivel nem csak a román szurkolók, hanem maga a román nép tagjai, a román emberek viseltettek honfitársainkkal szemben Bukarestben. Ha az Ön sorait egy román újságíró írja, elfogadom, de egy elvileg magyartól elfogadhatatlan. 

Kérdezem: 
Miért nem említi meg, hogy a Magyar Himnuszt a stadion román része nem európai, hanem kulturálatlan, primitív állat módjára egy emberként fütyülte ki, ordibálta át vagy épp a magyarokat gyalázó sorokat üvöltött közben? 
Miért nem említi meg a román rendőrök, csendőrök és biztonsági személyzet arrogáns, primitív, agresszív és gyűlöletektől fűtött, balkáni fellépését, viselkedését a magyar szurkolókkal, emberekkel szemben attól a pillanattól kezdve, ahogy azok lábukat a bukaresti pályaudvar peronjára tették a különvonatról leszállva? 
Miért nem említi meg, hogy a román szurkolótáborban a Rapid Bukarest és Steaua bukarest csapatának szurkolói egy nemzeti válogatott mérkőzés alatt percekig egymást ütik-verik a lelátókon ezzel döbbenetet és megbotránkozást keltve minden jóérzésű futballszurkolóban? 
Miért nem említi meg, hogy a magyar szurkolókat szállító különvonatot a mérkőzés után a sötétségbe burkolózva lesből románok tucatjai dobálták meg, ezzel kimerítve a terrorcselekmény fogalmát, amivel nem kevesebb mint 15 ablakot törve be, megsebesítve a vonaton több magyart (nőt, idősebbeket is) akik időt, pénzt, energiát nem sajnálva és testi épségüket kockára téve utaztak el 1100km-re egy gyűlölettől fűtött légkörbe a válogatottért? Ha már az elismerés kifejezést megemlítette, ide illene be leginkább azt hiszem. 
Miért nem említi meg, hogy a mérkőzés után román szurkolók egy csoportja baseball ütőkkel, szegekkel kivert lécekkel, késekkel akarta megtámadni a különvonatra igyekvő magyar szurkolókat, továbbá, hogy a vonatba Molotov-koktélokat akartak bedobni, internetes fórumokon már egy héttel a meccs előtt leírva hogy ők márpedig magyarokat akarnak ölni? Szerencse, hogy ezt a tömeges gyilkossági kísérletet a román rendőrség az utolsó pillanatokban meghiúsította. 

Ön minek nevezné ezeket a dolgokat? Elismerés ezekért a cselekedetekért járna, ha már olyan kemény szavakkal elintézte a magyar “huligánokat”? Tud maga ezekről a dolgokról amiket az előbb megemlítettem vagy csak a szokásos újságírói felszínes információk alapján született írása? Higgye el, nem a levegőbe beszélek videók és fényképek vannak fenti dolgok bizonyítására. 
Tud arról, hogy egy elvileg EU országban ilyen fokú gyűlölet létezik? Ezzel miért nem írja-sírja tele az újságot? Ezzel a románok megérdemlik az elismerést, kedves Zsuzsa? Joggal elvárhatják, hogy megbecsüljük őket mint népet?Különbnek érzi őket mint a magyart?Miért a magyart bántja ön is?Miért?Miért?Miért? 

Arra már nem is kívánok bővebben reagálni, hogy merte belevenni írásába az 1992-es pozsonyi magyarellenes pogromot és az ott történteket is a Fradisták bűneként felróni? Hát van önnek egyáltalán fogalma arról, hogy mik történtek Pozsonyban azon a napon?Sajnos én tudom részletekbe menően. Tudja, hogy a magyar nyelven beszélő embereknek egytől egyik halálfélelme volt és felmerült bennük a gondolat, hogy talán soha nem láthatják újra szülőhazájukat? Át tudja ezt érezni Kedves Zsuzsa? 
Miféle szubjektív véleményt alkothat Maga, aki talán életében nem volt egyetlen labdarúgó mérkőzésen de még sporteseményen sem, aki a VB és olimpiai döntőket is családi unszolásra nézi talán végig? Azt gondolják maguk újságírók, hogy a nagy fene véleményszabadság és nyilvánítás korában mindenféle hazugságnak, ferdítésnek és szenzációhajhász írásnak jogosultsága van ebben a világban? Ezt csak a maguk fajták képzelik, mert ezért kapják a pénzüket a “megrendelőktől”. 

Ismer akár egyetlen fanatikus futballszurkolót is személyesen?Elmondanám én az vagyok, immár több mint 25 éve, mióta édesapám karon fogott engem nyolc éves koromban és kivitt a ZTE stadionba és megszerettette velem ezt a sportot és világot. Azóta szinte minden hétvégén a lelátón vagyok /voltam ha tehetem és szurkolok a csapatnak. Ne legyen félreértés, helyesen gondolja a kemény maghoz tartozok igen, de még mielőtt rám sütné a nácizmus, rasszizmus bélyegét és egyéb jelzőket, elmondanám, hogy nem volt egyetlen esetben sem dolgom a rendőrséggel (ha-ha, a szerk.), nem kerültem szembe a törvénnyel, nem vagyok náci, sem fasiszta, sem rasszista, főiskolát végezve, gépészmérnökként dolgozok és tisztességesen, a törvények betartása mellett élem életem. 

Meglepi kedves Zsuzsa? Elhiszem. 

Remélem, hogy ha legközelebb ismét a magyar futballszurkolókat kívánja nyilvánosan lejáratni és publikál róluk, előtte időt és energiát nem kímélve kérem kellő részletességgel járjon utána mindannak ami a dolgok mögött valójában rejtőzik. 

Mert ezt kívánja a korrektség. 

Tisztelettel, 
Horváth László 

Ultras Zalaegerszeg on tour GipsyLand!

 Ultras Zalaegerszeg on tour GipsyLand! 

Talán az elmúlt 10 év egyik legfontosabb válogatott meccse következett számunkra, hiszen az óriási tét mellett nemzetünk legnagyobb ellensége ellen léptünk pályára. Mindenki tudta, hogy menni akar, de azt még senki sem, hogy hogyan. Válogatottat buzdító szurkolói csoport különvonatot szervezett, így a sima illetve szurkolói csoportokhoz nem tartozók utazása kipipálva. Több hetes szervezkedés és egyeztetés után, Zalaegerszegről 18 fő a pécsi brigáddal együtt utazott egy nagybusszal a román fővárosban. 18 fő mellett még útra kelt egy 9 fős mikró illetve különvonattal és repülővel is érkezett pár fő. Így  kicsivel több, mint 30 fővel képviselte a zalaegerszegi színeket. Nagybuszos társaság éjfél után indult el és közel 18 órás út után ért Sepsiszentgyörgyre ahol, már szép számú ferencvárosi illetve debreceni társaság tartózkodott. Gyors szállás intézés (Ezúton is köszönet a fradista barátainknak a segítségért) után nyakunkba vettük a várost.  Vacsora és pár ital elfogyasztása után szállásra visszaérve pihentünk meg pár órára. Hajnali órákban buszt vonatra váltottuk és több magyar brigáddal elindultunk bukarestbe. A vonaton Fradi, Debrecen, Vidi, Újpest, Kispest, Dunaújváros, Pécs illetve ZTE szurkolóiból közel 300 fő jött össze a közös célért. Rendőrök már Sepsiszentgyörgyön a brigádra álltak, így borítékolható volt, hogy bukarestben nem lesz szabad mozgásterünk. Így is lett, már vártak minket a robotzsaruk az állomáson. Összeterelés után hangosan, petárda robbanások közepette elindult a fekete sereg a belvárosba. Az első felhördülésre nem is kellett sokat várni, a váróterembe beérkezve román provokáció várt minket, erre pár ember ugrott, de gyorsan csitultak a kedélyek hiszen, nem pár hülyegyerek miatt érkeztünk és azért, hogy 100 m után már szét legyünk fújkálva. Fél órás séta alatt megtapasztaltuk mennyire is utálnak minket ebben az országban, gyakorlatilag minden autóból mutogattak, sajnos nagyobb csoportnak nyoma se volt. Rendőrök bevezettek minket a bukaresti „Váci utcába”, ahol mindegyik brigád elfoglalt egy neki tetsző éttermet illetve italozót. Ahogy telt az idő úgy vált mindenki egyre feszültebbé, hiszen a románok csak megfigyelőiket küldték az utcába. Mindenki reménykedett, hogy megérkeznek. De ők nem jöttek, inkább bujkáltak és a lepattanót keresték, mint az igazi cigányok. Mivel ők nem jöttek, gondoltuk megyünk mi, rendőrség nem így gondolta ők jobbnak látták, ha busszal megyünk a stadionhoz.  A szűk utcából megpróbáltunk áttörni, amire a válasz könnygáz és gumibotozás volt, jó pár percre felborítva a rendet az utcában. Gumibottok segítségével pedig felvertek minket a buszokra. (Visszatérve a rendőrökre amíg nem kezdődött el a dobálózás addig egy szavunk nem lehetett a rendőrökre, nem volt felesleges provokáció, baszogatás és egész napos méregetés.) 4 busszal elszállítottak minket a fan zone-ba, itt egyből ellátták pár magyar sérültet az orvosok. A zónában egyre csak gyűlt és gyűlt a nép, zalai szekció is teljessé vált, befutott a kisbuszos és a vonatos társaság. Kisbuszos társainknak is kijutott az izgalomból, hiszen ők egy nagybusznyi brassóival találkoztak. Mieink mellett Újpest, Diósgyőr és Vasas szurkolók tartózkodtak a pihenőben, így a románok a megállás után inkább a gyors távozást választották. Beléptetés botrányos volt, több rendőrsorfallal felezték és negyedelték a magyar tömeget. Sikeresen ketté is szakadt a mi brigádunk is. A csoport egyik fele az alsó szektorban a másik fele pedig a felső szektorban foglalt helyet. Stadionban még egy kis mozgolódás alakult ki, de a rohamosok gyorsan rendet raktak. Bukaresti stadion egyébként nagyon szép és impozáns látványt nyújt. Szomorú, hogy ebben a putriban van egy ilyen létesítmény, míg nálunk még mindig csak tervek vannak rá, de mint tudjuk, mindenről a szurkoló tehet Magyarországon. Himnuszunkból szinte semmit se lehetett hallani, hiszen mind a 45ezer román végig ordította és fütyülte. Himnuszok után egyből gólt kaptunk ez hideg zuhany volt, második gól után teljesen elhalkult a magyar tábor. A vége 3:0 lett, elmegy a p*csába az egész válogatott és a szövetség is, akik a szünetben ingyen itallal és hot-doggal vásárolták meg a szurkolókat!
 SZAR MOCSKOS MLSZ! Kiléptetés is botrányosra sikerült, közel 1 óra várakozás indulhatunk a buszainkhoz, bukarestet éjfél után hagytuk magunk mögött. A haza út hosszú és fárasztó volt, szombat éjszaka értünk haza Zalaegerszegre. Eredménytől eltekintve egy nagyon jó túrán vagyunk túl, sikeres nemzeti összeállás volt, amit sajnálhatunk, hogy egy-két bocskorost nem tudtunk meghúzkodni a betonon.