Szabó Tibor (Tike) a B-közép első vezére volt. Ma vendéglőt vezet, kicsit távol került a focitól, de a bajnoki címnek szívből örült.
- A ZTE a városhoz való kötődést jelentette számunkra. Énekelve indultunk a vidéki mérkőzésekre: „Zalai srácok vagyunk”… Büszkék voltunk Zalaegerszegre. Akkor még zöld-fehér volt a ZTE színe, sokan kis-Fradinak hívták. Tény, hogy már az első FTC-ZTE mérkőzés után, amelyet Juhász Pista góljaival megnyertek a fővárosi zöld-fehérek, a két szurkolótábor barátként jött ki a Népstadionból. Azt skandáltuk, hogy „egyetértés, szabadság, ZETE-FRADI barátság!”
- Akadtak más nóták is az akkori B-közép tarsolyában?
- Hogyne. Például: ZTE nyeri meg a bajnokságot, Szabó Rezső a gólkirályságot, Bole lesz az év labdarúgója, NB 1-ből kiesik a Dózsa.
- Emlékszem: egy kettős létra tetejéről vezényelted a szurkolókat.
- Volt ilyen…egy ZTE-Fradi mérkőzésen. 1973. május 6-án. Egy csoportnyi Fradi szurkoló elé álltunk Rózsa Pista barátommal, és ingyen bevittük őket a meccsre. Az állóhely jobb oldali részén voltak a Fradisták, mi pedig a balon. A két szurkolótábort csak egy kötél választotta el, de ezt is kioldottuk, a haverok pedig hoztak egy létrát. Felálltam a tetejére, s ha a jobb kezemmel vezényeltem akkor a Fradi tábor énekelt, ha a ballal, akkor a ZTE. Ha mindkettővel, akkor együtt szurkoltunk. A kezdő sípszónál leszálltam a létráról, s mire felnéztem, 1-0-ra vezettünk. Szimacsek góljával megnyertük a találkozót.
- Meddig jártál a ZTE mérkőzéseire?
- Rövid ideig tartott, mert rendőrségi eljárás indult ellenem, ellenünk.
Az 1972/73-as szezon utolsó mérkőzésén, az MTK ellen csapdába csaltak minket.
4-0-ra megvertük a fővárosiakat. Ünnepelni akartunk. A mérkőzés előtt megkérdeztük a ZTE egyik vezetőjét: Bemehetünk e a pályára a mezekért? Ő igent mondott. Közben a rendőrségnek mást mondott. A kisebb srácokat engedtük előre, így elsőként ők kapták a gumibotos verést. A következő szomorú eset akkor történt, amikor- a dátumra tessék figyelni november 7.-én történt. Nem vittek el bennünket Diósgyőrbe. A foci mellett akkor a röplabda volt a sláger, elmentünk a kertvárosi iskolába szurkolni(ott játszott akkor a csapat). El akarták tőlünk venni a ZTE - zászlókat, de nem adtuk. A rendőrség (mai kifejezéssel élve) kényszerítő eszközöket alkalmazott. A rendőrségről csak Ujvári Sanyi bácsi (a megyei tanácselnök) közbenjárásával engedtek ki. Ellenem az volt a vád, hogy nyilas felvonulást szervezek Zalaegerszegen, örüljünk, hogy megússzuk pár ezer forintos pénzbüntetéssel. A vádból semmi sem volt igaz.
- A maiak bajnoki címének szívből tudtál örülni?
- Természetesen, hiszen nincsen bennem tüske. Nem a klubra haragudtam, hiszen azt máig szeretem, hanem egy-két személyre. Jellemző, hogy amikor minket eltávolítottak, a B- középből, azt terjesztették rólunk, hogy a ZTE ellen szurkolunk. A mi válaszunk erre az volt: „akkor is, akkor is, a szívünk színe zöld-fehér”! Az egerszegi Fradi mérkőzések után még mindig megkeresnek a kocsmámban a Ferencváros szurkolói, akik tudják rólam, hogy egykor a B-közép vezetője voltam. Emlékeznek arra, hogy a mi időnktől kezdődik a ZTE - Fradi barátság. Milyen érdekes, a Fradi szurkolótábora mindenhol balhézik, de Zalaegerszegen soha.
- A ZTE a városhoz való kötődést jelentette számunkra. Énekelve indultunk a vidéki mérkőzésekre: „Zalai srácok vagyunk”… Büszkék voltunk Zalaegerszegre. Akkor még zöld-fehér volt a ZTE színe, sokan kis-Fradinak hívták. Tény, hogy már az első FTC-ZTE mérkőzés után, amelyet Juhász Pista góljaival megnyertek a fővárosi zöld-fehérek, a két szurkolótábor barátként jött ki a Népstadionból. Azt skandáltuk, hogy „egyetértés, szabadság, ZETE-FRADI barátság!”
- Akadtak más nóták is az akkori B-közép tarsolyában?
- Hogyne. Például: ZTE nyeri meg a bajnokságot, Szabó Rezső a gólkirályságot, Bole lesz az év labdarúgója, NB 1-ből kiesik a Dózsa.
- Emlékszem: egy kettős létra tetejéről vezényelted a szurkolókat.
- Volt ilyen…egy ZTE-Fradi mérkőzésen. 1973. május 6-án. Egy csoportnyi Fradi szurkoló elé álltunk Rózsa Pista barátommal, és ingyen bevittük őket a meccsre. Az állóhely jobb oldali részén voltak a Fradisták, mi pedig a balon. A két szurkolótábort csak egy kötél választotta el, de ezt is kioldottuk, a haverok pedig hoztak egy létrát. Felálltam a tetejére, s ha a jobb kezemmel vezényeltem akkor a Fradi tábor énekelt, ha a ballal, akkor a ZTE. Ha mindkettővel, akkor együtt szurkoltunk. A kezdő sípszónál leszálltam a létráról, s mire felnéztem, 1-0-ra vezettünk. Szimacsek góljával megnyertük a találkozót.
- Meddig jártál a ZTE mérkőzéseire?
- Rövid ideig tartott, mert rendőrségi eljárás indult ellenem, ellenünk.
Az 1972/73-as szezon utolsó mérkőzésén, az MTK ellen csapdába csaltak minket.
4-0-ra megvertük a fővárosiakat. Ünnepelni akartunk. A mérkőzés előtt megkérdeztük a ZTE egyik vezetőjét: Bemehetünk e a pályára a mezekért? Ő igent mondott. Közben a rendőrségnek mást mondott. A kisebb srácokat engedtük előre, így elsőként ők kapták a gumibotos verést. A következő szomorú eset akkor történt, amikor- a dátumra tessék figyelni november 7.-én történt. Nem vittek el bennünket Diósgyőrbe. A foci mellett akkor a röplabda volt a sláger, elmentünk a kertvárosi iskolába szurkolni(ott játszott akkor a csapat). El akarták tőlünk venni a ZTE - zászlókat, de nem adtuk. A rendőrség (mai kifejezéssel élve) kényszerítő eszközöket alkalmazott. A rendőrségről csak Ujvári Sanyi bácsi (a megyei tanácselnök) közbenjárásával engedtek ki. Ellenem az volt a vád, hogy nyilas felvonulást szervezek Zalaegerszegen, örüljünk, hogy megússzuk pár ezer forintos pénzbüntetéssel. A vádból semmi sem volt igaz.
- A maiak bajnoki címének szívből tudtál örülni?
- Természetesen, hiszen nincsen bennem tüske. Nem a klubra haragudtam, hiszen azt máig szeretem, hanem egy-két személyre. Jellemző, hogy amikor minket eltávolítottak, a B- középből, azt terjesztették rólunk, hogy a ZTE ellen szurkolunk. A mi válaszunk erre az volt: „akkor is, akkor is, a szívünk színe zöld-fehér”! Az egerszegi Fradi mérkőzések után még mindig megkeresnek a kocsmámban a Ferencváros szurkolói, akik tudják rólam, hogy egykor a B-közép vezetője voltam. Emlékeznek arra, hogy a mi időnktől kezdődik a ZTE - Fradi barátság. Milyen érdekes, a Fradi szurkolótábora mindenhol balhézik, de Zalaegerszegen soha.
Ekler Elemér - Megkoronázva c. könyvéből
