nb 3 ZTE-Nagykanizsa

Végre magyar gyerekek a zöld gyepen és végre ZTE győzelem hazai pályán. A nézőket számolgató f.szsz..ó fehérváriak kedvéért megszámoltuk, pont ötvenheten voltunk a stadionban. Képek:

Ustawka – A férfias küzdelem ősi, véres formája a mai korban

Bátor, tisztességes harcosok, vagy a társadalomra veszélyt jelentő bűnözői réteg? Nagyjából ez a két lehetőség merül fel az emberekben, amikor két szurkolótábor tagjainak a városi forgatagtól messze eső, egyenlő létszámú összecsapásairól szólnak a hírek. Ez az úgynevezett ustawka, amely Európa számos szegletében már kiforrta magát, de már hazánkban is egyre többet találkozni vele. Lássuk, miről is szól ez valójában!Mielőtt azonban rátérnék publicisztikám fő témájára, egy kicsit vegyük górcső alá a teljes szurkolói szubkultúrát, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük őket, mármint az ustawka résztvevőit. Ezen kívül nem árt, ha jobban megismerjük a hatalom közellenségeit, mielőtt véleményt alkotnánk, mert sajnos az emberek többsége hajlamos dezinformációk alapján ítélkezni, teljesen helytelenül. Azt már megszokhattuk, hogy az aktuális hatalom tűzzel-vassal harcol a többnyire nemzeti értékrenddel rendelkező szurkolói életforma ellen, az általuk irányított médiumok hathatós segítségével. Nem telik el lassan úgy nap, hogy ne jelenjen meg a hírekben, hogy a szurkolók bűnözők, a szurkolók nemkívánatos személyek, de már nem csak a stadionokban, hanem a társadalomban sem. Ennek a miértje nagyon egyszerű, a rendszer próbálja kiirtani ellenségeit és ezért minden létező eszközt bevet. De miért a szurkolói réteg az egyik legnagyobb ellenség, legyen az ultra, vagy huligán – és nem vandál, ahogy az teljesen félre van értelmez(te)ve – ? A válasz nagyon egyszerű, ugyanis a csapatukat buzdító csoportoknak van egy olyan fegyver a kezükben, ami tulajdonképpen az ellenségnek köszönhető, ez pedig nem más, mint a média. Hiába van tulajdonképpen a béka segge alatt a magyar labdarúgás, függetlenül a honi válogatott utóbbi időkben nyújtott biztató teljesítményétől, még mindig az egyik legkedveltebb elfoglaltsága az átlagembereknek a sportközvetítések figyelemmel való kísérete, természetesen ideértve a magyar elsőosztályú mérkőzéseket is. A szurkolók pedig nagyszerűen élnek ezzel a lehetőséggel, mert olyan mérkőzést még nem lehetett látni, ahol az első perctől az utolsóig csak a gyepre felfestett határvonalakon belül maradt volna a kamera fókusza. Ezáltal látszódnak a szurkolói csoportok is, akik ezt a lehetőséget kihasználva természetesen különböző üzeneteket tartalmazó koreográfiákat hajtanak végre, nem kímélve az aktuálpolitikát sem. Ezek az üzenetek pedig többnyire olyan információkat tartalmaznak, amelyekről egyáltalán nem, vagy csak kevésbé, vagy pedig teljesen elferdítve szerez tudomást a társadalom lebutítani kívánt, vagy már teljesen lebutított része. Márpedig ezek az üzenetek elég kínosak tudnak lenni a politikai maffiózókra nézve.

Az üzenetek persze nem csak képi formában jelennek meg, hanem hallani is őket. A csapatot éltető, biztató rigmusok között ugyanis rendre feltűnnek azok az üzenetek, amikért a magukat demokratáknak hazudó pokolfajzatok folyamatos össztűz alá helyezik a szurkolókat. Ezért is született meg az ún. huligántörvény, amelynek lényege, hogy börtönnel büntetik azt, aki nem az ő szájuk íze szerint szurkol, cselekszik. Ezzel próbálják törvényi szinten elhallgattatni a számukra kényes jelenséget, de azzal nem számolnak, hogy ezek az emberek nem gerinc nélküli megalkuvó senkiháziak, akik a legkisebb dorgálástól is megijednének, vagy lefeküdnének, most éppen a maffiózó Pintérnek. Természetesen ez csak egy kiragadott pontja, hogy miért lettek közellenségek a rendszer számára, erre talán elegendő megoldás lehetne a szurkolói kártya bevezetése minden csapatnál, illetve a stadionokon belül egy totális kamerarendszer kiépítése. Viszont ott van a másik, ugyanolyan fontosságú pont, amiért a szurkolók ellen hadjáratot indítottak. Ez pedig a már korábban is említett nemzeti identitás, amellyel a szurkolók túlnyomó többsége rendelkezik, amelynek következményeként rendszeres szereplői a különböző rendszerellenes tüntetéseknek. Aki eddig esetleg nem volt tisztában a szurkolók elleni harc miértjéről, az most már tisztán láthatja a történetet. Na de térjünk rá a “kisebb” bevezető, kitérő után az írást megihlető kérdésre! Eddig tulajdonképpen az ultra szurkolói formáról volt szó, jöjjenek a keményebb vonalat képviselők! Szeressük, vagy utáljuk azokat a harcosokat, akik szigorú szabályok keretei között, saját testi épségüket sem kímélve összecsapnak egymással? Rögtön a legelején szögezzünk le egy nem elhanyagolandó tényt, miszerint ezek az összecsapások mindig (nem csak néha, hanem állandóan) egy olyan helyen folynak, ahol még a madár sem járt, ahol még csak véletlenül sem bukkanhat fel egy gyermekével sétáló szülő. Ezt azért fontos kiemelni, mert a fősodratú média üzenete szerint ezek az emberek bűnözők, a társadalomra óriási veszélyt jelentenek. Gyorsan észrevehető, hogy természetesen nem a fizetett károgók szemszögéből kívánom megközelíteni a kérdést, hanem egy teljesen reális képet lefesteni a Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségre szert tevő életformáról, a huliganizmusról, azon belül is annak ékkövéről, az ustawkáról. Vegyük végig, mi értelme van az összecsapásoknak, miért van rá szükség, mik a szabályok? Az ustawkának a lényege, nagyon röviden, teljesen alapszintű értelmezéseként annyi, hogy két szurkolótábor összemérje erejét, férfias küzdelemben megmutassák egymásnak, hogy ki az erősebb. Nem sállal eltakart arccal, vagy az internetes anonimitás mögé bújva szidni az ellent, hanem bátor férfiakhoz méltóan, sportszerű keretek között, arcot nyíltan felvállalva megküzdeni egymással. Ehhez természetesen nem kevés bátorság szükségeltetik, a félelem értelemszerűen ott lakozik mindenkiben, aki odaáll, még a legnagyobb küzdősportos tudással rendelkező harcosnál is, és ennek a félelemnek a legyőzéséhez iszonyatos mennyiségű bátorság kell. Ez az, amiért nekem személy szerint rettentően szimpatikusak ezek az összecsapások, mert ezek is mutatják, hogy a magyar anyák nem csak töketlen, filigrán “férfiakat” adnak a hazának, hanem igazi harcosokat is.

Ezekről a rövid kimenetelű csatákról rend szerint készül egy felvétel, ami utána a világhálón kering, természetesen a harcosok kilétét nem felfedve. Erre szokott lecsapni a fősodrású média, és a cigányok által elkövetett súlyos bűncselekmények helyett a kék hírek fő témáját ez szolgáltatja, a társadalomra óriási veszélyt jelentő bűnözőknek beállítva ezzel a huligánokat. De hogyan is jelentene veszélyt bárkire is egy erdő mélyén megrendezett, 2-3 perces ütközet? Természetesen sehogyan, de a politikai megrendelésekre gyártott híradásoknak kötelező jelleggel be kell számolniuk ezekről. A televízió képernyőjén túl nem látó hétköznapi ember pedig a hazug információ-áradatnak köszönhetően elítéli a huligánok között zajló mérkőzéseket, sőt, ennek köszönhetően a teljes szurkolói közeget, akik nem szotyolával és sörrel a kezükben ülnek otthon a futballmérkőzések ideje alatt. Ezeknek az embereknek, akiknek a gondolkodás is megerőltetést jelent, persze fel sem tűnik, hogy a kereskedelmi- és sporttelevíziókban nap, mint nap közvetítik a hivatalos küzdősport mérkőzéseket, többek között a ma már csak szinte a pénzről szóló ökölvívó összecsapásokat. Mi a különbség a kettő között? Van egyáltalán különbség? Ugyanúgy egyenlő feltételek között zajlanak a küzdelmek, ugyanúgy az egyik fél győzelméig tart a csata, és ugyanúgy fegyverek, eszközök használata nélkül. Alapvetően tehát nem lehetne különbséget tenni a kettő között, azonban van itt kettő kitétel, ami mégis rak egy reláció jelet az egyik oldalra. Ez a kettő kitétel pedig a sportszerűség, és a pénz. Míg a hivatásos bunyósok dollármilliókért, nem kevés esetben előre megbeszélt végkimenetellel lépnek a szorítók közé, addig az ustawka szereplői pusztán férfias, harcos jellemük folyományaként, saját csoportjuk és szeretett csapatuk jó hírnevének erősítése érdekében. A sportszerűségről pedig csak annyit, hogy míg az agyonfizetett sportolók a szorítón kívül és belül is sokszor igyekeznek ellenfelüket megalázni, addig a huligánok a velük szemben felállókban nem elsősorban ellenséget, hanem bátor harcosokat, tiszteletre méltó férfiakat látnak. Az ustawka magyarországi megjelenése után a TV2-t is foglalkoztatta a téma, ezért felkeresték a szurkolók közötti tisztességes összecsapások hazai vezető brigádját, a ferencvárosi Új Generációt: Forrás:http://ultrasliberi.hu/ deres.tv

Zalaegerszeg, a halott város

A magyar élsportban ritkaságszámba menő esemény elszenvedői a zalaegerszegi labdajátékokért rajongók, hiszen kevésszer esik meg olyan, hogy évekig az élbolyba tartozó futball- és kosárcsapat egyszerre zuhanjon ki az elsőosztályból. Most mégis megtörtént, a miértre pedig nehéz magyarázatot és felelősöket találni – mint általában. Kis magyar valóságsokk.Az egykor még a nemzet sportvárosa címet is elnyerő Zalaegerszeg látványsportág szempontjából megszűnt létezni. A szurkolóknak így olyan élvonalbeli sportokból kell válogatniuk, mint az egyébként magyar szinten nagyszerű eredményeket produkáló női kosárlabdacsapat, a korábbi BL-győztes férfi tekecsapat, a női tekések, vagy a sokszoros bajnok sakkcsapat. Igaz, ez utóbbi még lehet, hogy költözik a városból, mert nem kap elég támogatást a várostól, így vélhetően Hévíz vagy Keszthely lesz az új állomás. Szégyen a köbön? Meglehet, de kinek kell szégyenkeznie leginkább?

A futballcsapat kálváriája mindenki számára ismert. A szezon előtt szerintem az egerszegi szurkolók közül senki nem gondolta volna, hogy kieséssel végződik az évad. A csapat körüli problémák már tavaly jelentkeztek, amikor a zalaiak látványos zuhanással, ritka gyenge tavasszal pottyantak vissza a negyedik helyre az addigi másodikról. Erre akkor mindenki legyintett, mondván, majd az új évben. Csakhogy a baj csőstül jön. A pénz mellett a játéktudás és a kedv is elapadt, idén februárra már többhavi bérrel tartozott a klub az alkalmazottaknak, és voltak, akik szépen csendben el is hagyták a félig már oldalára dőlt hajót.

Prukner tanár úrnak maradtak a használhatatlan légiósok, tapasztalatlan ifisták és motiválatlan primadonnák, akikből mindent sikerült csinálni, csak csapatot nem. Az igazolási politika is csúnyán megbukott: nem egy magyar klub tartja fenn magát abból, hogy vesz 20 külföldit, aztán ha kettő eladásából fedezni tud pár hónapot, akkor nyert ügye van. Erre is alaposan ráfaragtak Zalaegerszegen, minőségi légiós egy sem jött, tucat annál több. Ettől persze támaszkodhatnának az utánpótlásra, csak az a baj, hogy – ahogy más csapatoknál – a ZTE-nél is alaposan elfuserolták a dolgokat. Mind szép és jó,hogy rengeteg pénzt nyertek nemrégiben utánpótlás-fejlesztés címén, de gondoljunk bele: milyen lehet a helyzet egy klubnál, ahol az NB1-es focistáknak kell kölcsön kérniük labdát és mezeket az utánpótlásból, mert nekik nem jut?

Aztán érkezett egy „titokzatos megmentő”, akiről senki nem tudott semmit, és mégis. Nem olyan hülye a magyar drukker, hogy ne tudná, mi folyik a háttérben, kinél van most a pénz. Ez a mentőcsomag valószínűleg valahonnan Felcsút és az OTP székház közeléből érkezhetett, szánalomból, hogy ugyanmár, fejezzétek be a szezont. A narancsos városvezetés pedig ki szeretné fúrni a szegfűs tulajt – no, de ez már a politikai szinezete a dolgoknak. Sötét, sunyi játékok áldozata lett a klub, igaz, ezzel nincs egyedül Magyarországon. És ki a vesztes itt is? A természetesen mindig hitelesen tájékoztatott szurkolók…

Arról nem is beszélek, hogy a nemrégiben az M1-en futó, Becsöngetünk és elfutunk c. műsorban – amiben a bundával foglalkoztak se eleje, se vége jelleggel – nem egyszer hangzik el a klub neve, illetve utalnak rá. Bizony-bizony volt Zalaegerszegen olyan játékos, akihez éjnek évadján csöngettek be a rendőrök, de nem futottak el. Másnap persze azt mesélte csapattársainak, hogy parkolási cédulák miatt keresték. De volt rá precedens, hogy a horvát maffia emberei utaztak fel a zalai megyeszékhelyre, keresve néhány delikvenst. Szomorú történetek ezek, annyi szent…

A kosárcsapat története nem ennyire látványos, de mégis kegyetlenül magyaros. A bajnoki cím után a túlfizetett légiósok elapasztották a klub pénzét (meg még ki tudja kik…), csődhelyzet, a legjobban fizetettek távoztak, a történet pedig a végére ért. Bár a sport felé állítólag elkötelezett városvezetés átvette a klubot, a csapat egy meccset nyert az alapszakaszban, a kiesési rájátszásban pedig szinte nyert helyzetből sikerült elbukni. A kosarasok 33 év, a focisták 18 év után búcsúztak.

Ez annyit tesz, hogy a nyugati végek rangadója, a ZTE-Haladás is pokolra száll egy (vagy ki tudja mennyi) évig, de ZTE-Körmend kosárderbi sem lesz egy darabig. Merthogy a kiesésekkel ezek a patinás összecsapások is elmaradnak, és ez nem csak a zalaegerszegieknek szomorú, hanem a magyar sportnak és szurkolói életnek is nagy érvágás. A nagyok nekünk címzik a belépőjegyek hátulján, de valójában nekik kéne végre felfogni: Ne engedjük, hogy egy felelőtlen kisebbség sportszerűtlen viselkedése megakadályozza a többség szórakozását, örömét! A történet további szála is magyaros amúgy: olyan hangokat hallani, hogy a focisták a Lombard segítségével, míg a kosarasok az elsőosztályt nem vállaló második vonalú győztes jogán indulnának jövőre az élvonalban…

forrás: http://kivulallo.blog.nepsport.hu/

ZTE-Nagykanizsa

Most hogy két fronton is leszerepelt szeretett csapatunk, a mi életünkben is új szakasz kezdődik.Elkezdhetünk megbarátkozni azzal a gondolattal hogy alsóbb osztályú meccsekre leszünk kénytelenek járni.NB3-as csapatunk vasárnap 16.00 órás kezdettel mérkőzik meg a megyei rivális NTE 1866 sáskáival, a ZTE arénában.Arra kérünk mindenkit hogy minél többen jöjjenek ki, és a helyszínen buzdítsuk együtt szeretett csapatunkat.
ELŐRE AZ ÉGI SZÍNEKÉRT!!!
ULTRAS ZALAEGERSZEG

A mai meccsről........."

"Mi van Gosztonyi, anyád cipőjét vetted fel?!"

EGYÜTT A ZALAIEGERSZEGI SPORTÉRT!!!

Óriási csalódottsággal és felháborodással vettük tudomásul, hogy a Budo Központra kiírt pályázat nyertese egy magánszemély lett, aki 2012. május 1-i nappal birtokba veszi a tornatermet.

Tervei között a baráti focizgatás, jó hangulatú sörmeccsek szerepelnek, amihez a judo szőnyeget, a tükröket és az egyéb erősítő, képességfejlesztő berendezéseket le kell szerelnünk, és a termet át kell adnunk.

Joggal vetődik fel a kérdés sokakban, hogy kiknek és milyen céllal áll érdekében 6 eredményesen működő sportegyesületet az utcára küldeni. Azt sem látjuk pontosan, hogy a város 2010-2015. évi sportkoncepciójának melyik pontjában határozták meg a leépítést, visszafejlesztést, utcára küldést. (sörmeccsek kontra harcművészetek, igazolt sportolók versus haveri foci, szervezett edzések vs. csavargás)

Természetesen nem az új bérlőt és terveit szeretnénk bántani, csak segítséget és támogatást kérnénk a jövő nemzedékért magukat felelősnek érzőktől, és megmenteni a BUDO KÖZPONT-ot!

Az elmúlt 5 évben az itt működő egyesületek annak ellenére, hogy a város sportéletében napról napra fontosabb szerepet töltenek be, egyetlen forint támogatást sem kaptak.

Kinek lehet az érdeke, hogy az új bérlő a korábbi bérleti díj kicsivel több mint feléért megkaphatta 5 évre a tornatermet, nekünk viszont mennünk kell?

Hogyan készüljenek ilyen körülmények között az Európa bajnokságra a többszörös országos bajnok karate versenyzők?

Ki segít minket a mutyizás útvesztőiben eligazodni? (Mi a gyerekeket a nyílt, igazságos, sportszerű küzdésre, tisztességes cselekedetekre tanítjuk, cserébe ezt kapjuk.)

Ki és milyen jogon piszkít bele a mi pedagógiai munkánkba, és taszít minket ebbe az erkölcsi mocsokba?

Hogyan magyarázzuk meg a 10 év körüli gyerekeknek, hogy holnaptól nincs hol edzenünk, menjenek inkább csavarogni, drogozni.

Most hol marad a város segítségnyújtása, miben mutatkozik meg a felelős vezetői magatartás?

A mai napig nem tudták a városi sportvezetők, hogy kik és mit csinálnak itt, milyen eredmények születnek!

EBBŐL ELÉG VOLT!

Azonnali, a sportolók és edzőik számára kielégítő megoldást kérünk! Csak olyan terem lenne a megfelelő, ahol ugyanazokat a feltételeket tudjuk biztosítani, mint eddig a Budo Központban.

Természetesen a terem megmentéséért a legteljesebb nyilvánosság bevonásával, minden segíteni akaró támogatását elfogadva küzdünk tovább, ahogy a BUDO tanítása rendeli!

Zalaegerszeg, 2012. április 18.

Támogatásotokat köszönve:

Budo Központban edző sportegyesületek nevében:
Varga Zoltán

A kapitányunk! (képek)