…ELŐRE AZ ÉGI SZÍNEKÉRT…
2012. február 27., hétfő
ZTE-PMFC
Ha valaki azt mondja a nyári szezon kezdet előtt, hogy ennek a mérkőzésnek nagy jelentősége lesz csapatunk szempontjából, sokan valószínűleg csak nevettünk volna rajta, hiszen a Pécs több év után jutott vissza az első osztályba, mi pedig elmúlt évek egyik meghatározó magyar csapatává nőttük ki magunkat. Szóval országos egyes. Ehelyett a két csapat teljesen ellentétes szereplést mutatott be, mint az előre várható lett volna. Pécs 17 forduló elteltével 6. helyen tanyázik pár ponttal lemaradva a dobogótól. Mi pedig, utolsó helyen teleltünk, és ami ennél sokkal rosszabb klubunk a megszűnés szélére sodródott okokat taglalni most felesleges. Csapatunkat a téli szünetben egy csapatnyi játékos hagyta el, amit mi szurkolók talán nem is bánunk annyira, hiszen többségének a nevét se tudtunk megjegyezni. Helyettük saját nevelésű játékosaink tértek vissza kölcsönből illetve az NB3as csapatból hoztunk fel játékosokat, akikre nagyon fontos feladat vár, bent kell tartani a nehéz helyzetben lévő csapatot. Lehetetlen nem létezik, meg kell próbálni. Mi ZTE szurkolók nem tehetünk mást, mint összefogunk fiatalok, idősek egy szóval a ZTE család, és hétről-hétre, meccsről meccsre megtöltjük a stadiont. Meg kell mutatnunk országnak, világnak Zalaegerszegen szükség van első osztályú csapatra! Pécs ellen győzni kell, szükség lesz ránk szurkolókra, akiknek lökést kell adni ebben a nehéz helyzetben!ROBBANJON A LELÁTÓ, MINDENKI AZ ARÉNÁBA!
2012. február 12., vasárnap
Edzéslátogatás
Csütörtöki felhívásunkra mintegy 60-70 fő jelent meg szombaton délelőtt a ZTE FC székházánál. Talán a zord időnek is köszönhető, hogy "csak"ennyien voltunk. Kis várakozást követően a társaság levonult a műfüves pályához ahol épp a második csapat játszott edző meccset. Egy kiírás elhelyezése és pár perces szurkolást követően ismét a ZTE székház volt a cél, de ez esetben már nem kinn várakoztunk, hanem egyenesen Nagy Ferenc elnök úr irodájába vonultunk. Az iroda hamar megtelt, ezt látva az elnök úr(akinek az arcára kicsit kiült a döbbenet)nem a rendőrséget hívta, hanem a sajtószobába invitált mindenkit. Itt egy másfél órás beszélgetés zajlott le elnök, edző és szurkolók között. Ezt követően a megjelentek egy része haza, a többiek pedig ismét a műfüves pályához mentek megtekinteni a csapat edzését. Az edzést jelenlétünkkel és szurkolásunkkal próbáltuk kellemesebbé tenni a játékosainknak a szakadó hóesésben. A mester és a játékosok sem kívántak adósaink maradni, ezért bevonták a társaságot az edzésbe. Így az e napra tervezett edzőmeccs is megvolt: ZTE-UZ !
Képek:
Képek:
2012. február 9., csütörtök
Z T E-FRISSÍTVE
2002. május 22. Bajnok a Zalaegerszeg.
Alig 10 éve szeretett csapatunk még a honi futballvilág élén csücsült, ha valaki akkor azt mondja hogy egy szűk évtized múlva a zalai sportélet (és nem csak a labdarúgás) romokban hever, akkor egy egész megye nevetett volna rajta.
Mára azonban úgy tűnik mindez valósággá vált. Bár a klub vezetésétől még nem érkezett hivatalos tájékoztatás, mindenki érzi, hogy nagy baj van. Csődöt vallott az elmúlt évek játékospolitikája, és a valódi szponzor nélkül szereplő csapatunk ezt már nem tudta elviselni.
Már az idény kezdetekor sejteni lehetett hogy nem ez lesz a klub legkiemelkedőbb idénye, de azt senki sem gondolta volna, hogy a csapat nem tudja tisztességesen befejezni a bajnokságot.
(Február 11-én szombaton 13:00-kor hazai pályán edzőmeccset játszunk a szintén botladozó Nafta Lendva csapatával. Sajnos még az is előfordulhat, hogy most láthatjuk utoljára NB1-es csapatként a ZTE FC-t.
Arra kérünk ezért mindenkit akinek fontos a zalaegerszegi labdarúgás, a zalai sportélet, a kék-fehér címer, és a ZTE, hogy jöjjön ki a meccsre, mutassuk meg, hogy szükségünk van első osztályú labdarúgásra Zalaegerszegen.
Találkozó 12:45-kor a székház előtt, ahonnan együtt vonulunk át a műfüves edzőpályához.)
Alig 10 éve szeretett csapatunk még a honi futballvilág élén csücsült, ha valaki akkor azt mondja hogy egy szűk évtized múlva a zalai sportélet (és nem csak a labdarúgás) romokban hever, akkor egy egész megye nevetett volna rajta.
Mára azonban úgy tűnik mindez valósággá vált. Bár a klub vezetésétől még nem érkezett hivatalos tájékoztatás, mindenki érzi, hogy nagy baj van. Csődöt vallott az elmúlt évek játékospolitikája, és a valódi szponzor nélkül szereplő csapatunk ezt már nem tudta elviselni.
Már az idény kezdetekor sejteni lehetett hogy nem ez lesz a klub legkiemelkedőbb idénye, de azt senki sem gondolta volna, hogy a csapat nem tudja tisztességesen befejezni a bajnokságot.
(Február 11-én szombaton 13:00-kor hazai pályán edzőmeccset játszunk a szintén botladozó Nafta Lendva csapatával. Sajnos még az is előfordulhat, hogy most láthatjuk utoljára NB1-es csapatként a ZTE FC-t.
Arra kérünk ezért mindenkit akinek fontos a zalaegerszegi labdarúgás, a zalai sportélet, a kék-fehér címer, és a ZTE, hogy jöjjön ki a meccsre, mutassuk meg, hogy szükségünk van első osztályú labdarúgásra Zalaegerszegen.
Találkozó 12:45-kor a székház előtt, ahonnan együtt vonulunk át a műfüves edzőpályához.)
FRISSÍTVE(02.10.)
A szombatra tervezett Lendva elleni edzőmeccs elmarad, de edzés és NB3-as edzőmeccs is lesz holnap.
A korábbiakhoz képest tehát nem 12:45-kor, hanem 10:45-től gyülekező a székház előtt. Mindenkire szükség van!
Előre az égi színekért!
( http://www.nknafta.si/index.php?option=com_content&view=article&id=509%3Apo-dveh-odpovedanih-tekmah-ponovno-zte&catid=93%3Anovice&Itemid=56&lang=sl )
A szombatra tervezett Lendva elleni edzőmeccs elmarad, de edzés és NB3-as edzőmeccs is lesz holnap.
A korábbiakhoz képest tehát nem 12:45-kor, hanem 10:45-től gyülekező a székház előtt. Mindenkire szükség van!
Előre az égi színekért!
( http://www.nknafta.si/index.php?option=com_content&view=article&id=509%3Apo-dveh-odpovedanih-tekmah-ponovno-zte&catid=93%3Anovice&Itemid=56&lang=sl )
2012. január 9., hétfő
ÚJRA KAPHATÓ!
Bővebb információ:kecsege89@hotmail.com
2011. december 31., szombat
A sporttörvény margójára
Előszó:
Most, hogy kissé már belepte a por „kis hazánk sporttörvényét”gondoltam fújok egyet rá és bevésem a magam monológját a margójára. Az én fiktív történetemet írom le, mely tartalmaz valós dolgokat, de az olvasóra bízom annak megítélését, hogy mi a valóság és mi a fikció eme gondolatmenetben. Azért teszem mindezt, mert a törvény ránk (ultrák) vonatkozó részének tanulmányozása közben számomra egyértelműen kiderült, hogy a törvény készítői nem vették figyelembe a törvény rövid, illetve hosszú távú hatásait az egyénre és ezáltal a társadalomra nézve. Persze ne várjon senki valami nagy „társadalomtudományi írást”, én csak a magam módján a magam meglátásait tudom ide leírni.
„A fiktív történet”:
1978-ban születtem, tehát immár harminchárom éve koptatom a flasztert. Az első tizenöt év valahogy eltelt, aztán belecsöppentem a lelátói életbe. A „lelátó”az, ami az állandóságot képviseli az életemben, minden élethelyzeten átsegített és segít a meccsnap.
Akkor ott nincs gond, bánat vagy minden napi kínok, csak a barátok együtt a meccsre… csak a szurkolás teli torokból a csapatért….. Ultrának lenni, nem divat vagy épp valami buta kis hóbort, ultrának lenni életforma. Szóval az elmúlt tizennyolc évben csináltam pár dolgot, amiért „bűnhődnöm kellett megbűnhődtem”. De legtöbbször azért kerültem a rendőrség látókörébe, mert nem hagytam szó nélkül a jogtipró intézkedéseiket és magatartásukat velünk szembe. Ha emlékeim nem csalnak, akkor egy ZTE-DVTK mérkőzés után a kocsmánknál történő vegzálás során mondta nekem az egyik „rend őr”, hogy „addig nem nyugszik, amíg engem meg nem szívatnak”. Voltak buta kis próbálkozásai olyan dolgokkal, hogy a társaim előtt nagy hangon kijelentette, hogy én spicli vagyok, és megint bevisznek és én majd sírok, hogy ne bántsanak. Hát ez nem jött be. Aztán teltek az évek én már a családalapítás közelében jártam a lelátói tevékenységem ebből kifolyólag lényegesen inaktívabb lett, főleg az idegenbeli túrák tekintetében. Ekkor történt, hogy egy barátommal úgy döntöttünk kimegyünk egy kosár derbire (ZTE-Falco). Hosszú évek óta nem voltam, mert annyira nem érdekel a kosárlabda, de meccs híján ez is megtette, hisz ezeknek a derbiknek mindig jó a hangulata. Épp csak beléptünk a csarnokba látom, megy a parádé a lépcsőfeljárón, aztán egyszer csak nyakon ragad valaki és üvölt, hogy álljak a falhoz és már jön is egy ismerős arc és vigyorogva elkezd kivezetni a csarnokból, hirtelen átfog a nyakamon fojtóba, mintha csak ellenkeztem volna…kiérve puff kirúgja a lábam meg üvölti a pofámba, hogy te fújtad a gázt köcsög! Mondom neki nyugodtan: ember motozz meg, ha találsz, nálam bármit állíts elő, ha nem engedj el. Erre jön egy „kellemes”érzés a hátamon, valamelyik „hű szolgája”használta a „farok hosszabbítóját”. Persze motozás semmi, bilincs a kézen, hoznak még pár embert irány a fogda. A fogdán persze valahogy nem engedik (ha jól tudom csak nekem, otthon az állapotos feleségem), hogy telefonáljak. Hatórányi fogdaüdülés után nagy nehezen kihallgatnak, rabosítanak, a vád csoportos garázdaság.
Hát a sztori végére a vád megbukott, de sok pénzembe került, míg kijártam az igazságot magamnak. Ha ez ma történik, akkor nem hat órát ülök, bent hanem mondjuk harminc napot…..a nagy semmiért. Aztán kimegyek meccsre szar a csapatom, szar a kedvem, szar a söröm…bekapjuk az első gólt…mérgemben repül a söröm magam elé… de mivel legalul állok a lelátón a magam elé a pálya széle…szemeikkel vigyorgó maszkos arcok közelednek…kiemelnek…hisz bűncselekményt követtem el….zsebemben egy görögtűz motozásnál előkerül…s csak azt hallom a hátam mögül :- meg vagy köcsög! Csattan a bilincs……….
Harminchárom vagyok büntetlen előéletű, amióta kikerültem a középiskolából és leszereltem a honvédségtől, tisztességes munkából becsületesen élek és van egy gyönyörű kislányom.
Hát kedves miniszterek ezt mind elveszíthetem egy apró hibával, azért mert Ultra vagyok, mert nem akarok lehajtott fejjel buta törvények korlátai közt élni. Mert az Ultra nem bűnöző, a pirotechnika nem bűn, a véleménynyilvánítás pedig demokratikus jog!
Tisztelt Miniszterelnök úr és miniszterek. Önök állandóan európaiságról beszélnek, közben észre sem veszik, hogy mi ultrák már akkor „elhoztuk” Európát, amikor Önök még csak álmodtak róla. Mert európai szervezetten szurkolni a szeretett csapatunknak, európai mindehhez látványelemeket használni. Európai az, hogy van véleményünk és ennek hangot is adunk.
Kussolva ülni, esetleg ütemesen tapsolni az engem valami másra emlékeztet, valamire, amiről azt hittük, hogy már megszabadultunk.
Uraim mi már a kilencvenes években kezdeményeztük önökkel a párbeszédet, hogy alkossanak olyan törvényeket ahol a bűnelkövetőt, legyen az szurkoló, rendőr vagy biztonsági ember büntetik. Mi magunk kezdeményeztük a magunk ésszerű törvényi szabályozását. Ahogy az elmúlt évben is mi kezdeményeztük. Nem tudom készült-e társadalmi tanulmány a törvény hatásairól, ha igen az biztosan kimaradt, hogy hány tisztességes munkából élő, családos ember életét teheti tönkre. Önök párbeszéd helyett, csak szajkózták a (már elnézést) demagóg faszságaikat és észre sem akarták venni azt, hogy vagyunk és ésszerű megoldást akarunk, meg sem akartak ismerni minket.
Önök szerint mi bűnözők vagyunk és pont.
Önök szerint a törvény így jó és pont.
Na, ez a fene nagy európaiság.
Utószó:
Tálán egyszer megértik mit jelent nekünk a csapatunk és a városunk.
Ezúton kívánok minden magyar ultrának mozgalmas boldog új esztendőt és szebb jövőt!
Most, hogy kissé már belepte a por „kis hazánk sporttörvényét”gondoltam fújok egyet rá és bevésem a magam monológját a margójára. Az én fiktív történetemet írom le, mely tartalmaz valós dolgokat, de az olvasóra bízom annak megítélését, hogy mi a valóság és mi a fikció eme gondolatmenetben. Azért teszem mindezt, mert a törvény ránk (ultrák) vonatkozó részének tanulmányozása közben számomra egyértelműen kiderült, hogy a törvény készítői nem vették figyelembe a törvény rövid, illetve hosszú távú hatásait az egyénre és ezáltal a társadalomra nézve. Persze ne várjon senki valami nagy „társadalomtudományi írást”, én csak a magam módján a magam meglátásait tudom ide leírni.
„A fiktív történet”:
1978-ban születtem, tehát immár harminchárom éve koptatom a flasztert. Az első tizenöt év valahogy eltelt, aztán belecsöppentem a lelátói életbe. A „lelátó”az, ami az állandóságot képviseli az életemben, minden élethelyzeten átsegített és segít a meccsnap.
Akkor ott nincs gond, bánat vagy minden napi kínok, csak a barátok együtt a meccsre… csak a szurkolás teli torokból a csapatért….. Ultrának lenni, nem divat vagy épp valami buta kis hóbort, ultrának lenni életforma. Szóval az elmúlt tizennyolc évben csináltam pár dolgot, amiért „bűnhődnöm kellett megbűnhődtem”. De legtöbbször azért kerültem a rendőrség látókörébe, mert nem hagytam szó nélkül a jogtipró intézkedéseiket és magatartásukat velünk szembe. Ha emlékeim nem csalnak, akkor egy ZTE-DVTK mérkőzés után a kocsmánknál történő vegzálás során mondta nekem az egyik „rend őr”, hogy „addig nem nyugszik, amíg engem meg nem szívatnak”. Voltak buta kis próbálkozásai olyan dolgokkal, hogy a társaim előtt nagy hangon kijelentette, hogy én spicli vagyok, és megint bevisznek és én majd sírok, hogy ne bántsanak. Hát ez nem jött be. Aztán teltek az évek én már a családalapítás közelében jártam a lelátói tevékenységem ebből kifolyólag lényegesen inaktívabb lett, főleg az idegenbeli túrák tekintetében. Ekkor történt, hogy egy barátommal úgy döntöttünk kimegyünk egy kosár derbire (ZTE-Falco). Hosszú évek óta nem voltam, mert annyira nem érdekel a kosárlabda, de meccs híján ez is megtette, hisz ezeknek a derbiknek mindig jó a hangulata. Épp csak beléptünk a csarnokba látom, megy a parádé a lépcsőfeljárón, aztán egyszer csak nyakon ragad valaki és üvölt, hogy álljak a falhoz és már jön is egy ismerős arc és vigyorogva elkezd kivezetni a csarnokból, hirtelen átfog a nyakamon fojtóba, mintha csak ellenkeztem volna…kiérve puff kirúgja a lábam meg üvölti a pofámba, hogy te fújtad a gázt köcsög! Mondom neki nyugodtan: ember motozz meg, ha találsz, nálam bármit állíts elő, ha nem engedj el. Erre jön egy „kellemes”érzés a hátamon, valamelyik „hű szolgája”használta a „farok hosszabbítóját”. Persze motozás semmi, bilincs a kézen, hoznak még pár embert irány a fogda. A fogdán persze valahogy nem engedik (ha jól tudom csak nekem, otthon az állapotos feleségem), hogy telefonáljak. Hatórányi fogdaüdülés után nagy nehezen kihallgatnak, rabosítanak, a vád csoportos garázdaság.
Hát a sztori végére a vád megbukott, de sok pénzembe került, míg kijártam az igazságot magamnak. Ha ez ma történik, akkor nem hat órát ülök, bent hanem mondjuk harminc napot…..a nagy semmiért. Aztán kimegyek meccsre szar a csapatom, szar a kedvem, szar a söröm…bekapjuk az első gólt…mérgemben repül a söröm magam elé… de mivel legalul állok a lelátón a magam elé a pálya széle…szemeikkel vigyorgó maszkos arcok közelednek…kiemelnek…hisz bűncselekményt követtem el….zsebemben egy görögtűz motozásnál előkerül…s csak azt hallom a hátam mögül :- meg vagy köcsög! Csattan a bilincs……….
Harminchárom vagyok büntetlen előéletű, amióta kikerültem a középiskolából és leszereltem a honvédségtől, tisztességes munkából becsületesen élek és van egy gyönyörű kislányom.
Hát kedves miniszterek ezt mind elveszíthetem egy apró hibával, azért mert Ultra vagyok, mert nem akarok lehajtott fejjel buta törvények korlátai közt élni. Mert az Ultra nem bűnöző, a pirotechnika nem bűn, a véleménynyilvánítás pedig demokratikus jog!
Tisztelt Miniszterelnök úr és miniszterek. Önök állandóan európaiságról beszélnek, közben észre sem veszik, hogy mi ultrák már akkor „elhoztuk” Európát, amikor Önök még csak álmodtak róla. Mert európai szervezetten szurkolni a szeretett csapatunknak, európai mindehhez látványelemeket használni. Európai az, hogy van véleményünk és ennek hangot is adunk.
Kussolva ülni, esetleg ütemesen tapsolni az engem valami másra emlékeztet, valamire, amiről azt hittük, hogy már megszabadultunk.
Uraim mi már a kilencvenes években kezdeményeztük önökkel a párbeszédet, hogy alkossanak olyan törvényeket ahol a bűnelkövetőt, legyen az szurkoló, rendőr vagy biztonsági ember büntetik. Mi magunk kezdeményeztük a magunk ésszerű törvényi szabályozását. Ahogy az elmúlt évben is mi kezdeményeztük. Nem tudom készült-e társadalmi tanulmány a törvény hatásairól, ha igen az biztosan kimaradt, hogy hány tisztességes munkából élő, családos ember életét teheti tönkre. Önök párbeszéd helyett, csak szajkózták a (már elnézést) demagóg faszságaikat és észre sem akarták venni azt, hogy vagyunk és ésszerű megoldást akarunk, meg sem akartak ismerni minket.
Önök szerint mi bűnözők vagyunk és pont.
Önök szerint a törvény így jó és pont.
Na, ez a fene nagy európaiság.
Utószó:
Tálán egyszer megértik mit jelent nekünk a csapatunk és a városunk.
Ezúton kívánok minden magyar ultrának mozgalmas boldog új esztendőt és szebb jövőt!
2011. december 15., csütörtök
2011. december 13., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)