Tette fel a kérdés egy tatabányai
szurkoló, a második félidő közepénél mikor már csapata 3:1re vezetett a ZETE
ellen. Tehette fel jogosan, hiszen „ barátunk” az idősebb generáció tagja,
valószínű tisztán emlékszik még arra, amikor utoljára ott jártunk és sima 3:0al
távoztunk. Azóta sok minden változott. Két csapat teljesen ellentétes utat járt
be. A hazai csapat kiesett a másodosztályba, azóta ott vegetál. CSAPATUNK pedig
az ország csapatainak élmezőnyébe került, hiszen folyamatos harcban volt a
dobogóért, MK döntő illetve elődöntő, EL selejtezőkön szerepelt. Gazdaságilag
stabilak voltunk, fizetések rendben voltak.
1 évvel ezelőtt, amikor talán titkon mindenki számított a kiugró
sikerre, (hiszen a csapatunk magja egybe maradt, papíron jó játékosokat
igazoltunk,) az álom nem folytatódott, sőt rémálom lett belőle. Az első öt
fordulóban sima zakó, majd 6. fordulóban sikerült megszerezni az első pontot. Edzőváltás
következett, de nem változott semmi, újabb vereségek, néha egy –egy döntetlen.
Közben fizetési gondokról lehetett hallani. Elnök úr nyugtatta a népet, rendbe
lesz minden csak kicsit csúszik a pénz , a szokásos sablon szöveg. A téli
szünetben „ legjobbjaink” távoztak. Az utolsó pillanatban sikerült rendezni a
tartozásokat, így viharvert felkészülés után el tudtunk indulni a bajnokságban.
Ez fontos volt, hiszen ha nem történik meg, akkor több osztályt is zuhanhattunk
volna. Tavaszt ott folytattuk ahol abba hagytuk, döntetlen és vereségek, egy
győzelmet tudtunk összehozni. Ahogy várható volt simán kipottyantunk az
nb1-ből. A csapat életében nagy változás állt be, új szakmai stáb, a játékosok
nagy része kicserélődött, sok sajátnevelésű zalai játékos került a keretbe. A
többség bizakodóvá vált a visszajutást tekintve. Volt is okunk rá, hiszen
minden a tervek szerint alakult. A szezont Győrben kezdtük, ahonnan egy ponttal
távoztunk. Nyugtatta magát mindenki „csak szezon eleji forma”. Sajnos nem az
volt, 5. forduló után nyugodt szívvel ki lehet jelenti , a jelenlegi keret
kevés lesz a feljutásra. A vezetők
homokba dugják a fejüket, és a pénzek
folyamatosan csúsznak. A városvezetők alig várják, hogy a kezükbe tudják venni
az irányítást. Egy fajta hatalmi harc folyik a háttérben. A „fejesek” csak egy
valamit felejtenek el, hogy így több ezer ember „szórakozást” teszik tönkre. A
szurkoló csak bizakodhat, hogy minél előbb rendeződnek a dolgok a klub körül és
minél előbb visszakerülünk a helyükre az első osztályba!
Természetesen mi szurkolók is tehetnénk
valamit!?? Például viselkedhetnénk európai módra, mit az olaszok vagy az
angolok. Ha látják hogy a klub vezetése vagy épp városi elöljárók elveszejtik,
tönkreteszik szeretett csapatukat, nem restek verbálisan és fizikálisan is
„megkeresni” ezen embereket. Persze a lélektelenül futballozó játékos sem
számíthat sok jóra, arra felé. De mi magyarok vagyunk. Magyar ultrák és
szurkolók, mi nem teszünk semmit, csak csendben nézzük, ahogy a hatalmi
játszmák közepette megszűnik majd a klubunk. Csendben fogjuk nézni, ahogy majd
az omladozó „szentélyünk” helyén bevásárlóközpont vagy épp egy pláza épül. A
„fejesek” ekkor már nem vitáznak, hisz az ingatlan bizniszből jutott szépen
mindegyikük zsebébe. S mi csak csendben nézünk és emlékezünk, mert a ZTE szív
örökké emlékeztet, hogy mit vesztettünk.
Ui:
Ha esetleg tényleg európai módon
cselekednénk mi ultrák, akkor szinte biztos, hogy mindenki ellenünk fordulna.
Még azok is akik egyet értenek velünk. Így is jobban vagyunk szankcionálva és
megfigyelve mit az nagymamákat erőszakoló bűnözők. Hát akkor tessék tenni, most
mindenki, akinek a szíve kék-fehér. Akinek fontos a ZTE! Mi meg majd megyünk,
és nem belerúgunk és nem „szúrjuk hátba”, hanem támogatjuk.