nb 3 ZTE-Nagykanizsa

Végre magyar gyerekek a zöld gyepen és végre ZTE győzelem hazai pályán. A nézőket számolgató f.szsz..ó fehérváriak kedvéért megszámoltuk, pont ötvenheten voltunk a stadionban. Képek:

Ustawka – A férfias küzdelem ősi, véres formája a mai korban

Bátor, tisztességes harcosok, vagy a társadalomra veszélyt jelentő bűnözői réteg? Nagyjából ez a két lehetőség merül fel az emberekben, amikor két szurkolótábor tagjainak a városi forgatagtól messze eső, egyenlő létszámú összecsapásairól szólnak a hírek. Ez az úgynevezett ustawka, amely Európa számos szegletében már kiforrta magát, de már hazánkban is egyre többet találkozni vele. Lássuk, miről is szól ez valójában!Mielőtt azonban rátérnék publicisztikám fő témájára, egy kicsit vegyük górcső alá a teljes szurkolói szubkultúrát, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük őket, mármint az ustawka résztvevőit. Ezen kívül nem árt, ha jobban megismerjük a hatalom közellenségeit, mielőtt véleményt alkotnánk, mert sajnos az emberek többsége hajlamos dezinformációk alapján ítélkezni, teljesen helytelenül. Azt már megszokhattuk, hogy az aktuális hatalom tűzzel-vassal harcol a többnyire nemzeti értékrenddel rendelkező szurkolói életforma ellen, az általuk irányított médiumok hathatós segítségével. Nem telik el lassan úgy nap, hogy ne jelenjen meg a hírekben, hogy a szurkolók bűnözők, a szurkolók nemkívánatos személyek, de már nem csak a stadionokban, hanem a társadalomban sem. Ennek a miértje nagyon egyszerű, a rendszer próbálja kiirtani ellenségeit és ezért minden létező eszközt bevet. De miért a szurkolói réteg az egyik legnagyobb ellenség, legyen az ultra, vagy huligán – és nem vandál, ahogy az teljesen félre van értelmez(te)ve – ? A válasz nagyon egyszerű, ugyanis a csapatukat buzdító csoportoknak van egy olyan fegyver a kezükben, ami tulajdonképpen az ellenségnek köszönhető, ez pedig nem más, mint a média. Hiába van tulajdonképpen a béka segge alatt a magyar labdarúgás, függetlenül a honi válogatott utóbbi időkben nyújtott biztató teljesítményétől, még mindig az egyik legkedveltebb elfoglaltsága az átlagembereknek a sportközvetítések figyelemmel való kísérete, természetesen ideértve a magyar elsőosztályú mérkőzéseket is. A szurkolók pedig nagyszerűen élnek ezzel a lehetőséggel, mert olyan mérkőzést még nem lehetett látni, ahol az első perctől az utolsóig csak a gyepre felfestett határvonalakon belül maradt volna a kamera fókusza. Ezáltal látszódnak a szurkolói csoportok is, akik ezt a lehetőséget kihasználva természetesen különböző üzeneteket tartalmazó koreográfiákat hajtanak végre, nem kímélve az aktuálpolitikát sem. Ezek az üzenetek pedig többnyire olyan információkat tartalmaznak, amelyekről egyáltalán nem, vagy csak kevésbé, vagy pedig teljesen elferdítve szerez tudomást a társadalom lebutítani kívánt, vagy már teljesen lebutított része. Márpedig ezek az üzenetek elég kínosak tudnak lenni a politikai maffiózókra nézve.

Az üzenetek persze nem csak képi formában jelennek meg, hanem hallani is őket. A csapatot éltető, biztató rigmusok között ugyanis rendre feltűnnek azok az üzenetek, amikért a magukat demokratáknak hazudó pokolfajzatok folyamatos össztűz alá helyezik a szurkolókat. Ezért is született meg az ún. huligántörvény, amelynek lényege, hogy börtönnel büntetik azt, aki nem az ő szájuk íze szerint szurkol, cselekszik. Ezzel próbálják törvényi szinten elhallgattatni a számukra kényes jelenséget, de azzal nem számolnak, hogy ezek az emberek nem gerinc nélküli megalkuvó senkiháziak, akik a legkisebb dorgálástól is megijednének, vagy lefeküdnének, most éppen a maffiózó Pintérnek. Természetesen ez csak egy kiragadott pontja, hogy miért lettek közellenségek a rendszer számára, erre talán elegendő megoldás lehetne a szurkolói kártya bevezetése minden csapatnál, illetve a stadionokon belül egy totális kamerarendszer kiépítése. Viszont ott van a másik, ugyanolyan fontosságú pont, amiért a szurkolók ellen hadjáratot indítottak. Ez pedig a már korábban is említett nemzeti identitás, amellyel a szurkolók túlnyomó többsége rendelkezik, amelynek következményeként rendszeres szereplői a különböző rendszerellenes tüntetéseknek. Aki eddig esetleg nem volt tisztában a szurkolók elleni harc miértjéről, az most már tisztán láthatja a történetet. Na de térjünk rá a “kisebb” bevezető, kitérő után az írást megihlető kérdésre! Eddig tulajdonképpen az ultra szurkolói formáról volt szó, jöjjenek a keményebb vonalat képviselők! Szeressük, vagy utáljuk azokat a harcosokat, akik szigorú szabályok keretei között, saját testi épségüket sem kímélve összecsapnak egymással? Rögtön a legelején szögezzünk le egy nem elhanyagolandó tényt, miszerint ezek az összecsapások mindig (nem csak néha, hanem állandóan) egy olyan helyen folynak, ahol még a madár sem járt, ahol még csak véletlenül sem bukkanhat fel egy gyermekével sétáló szülő. Ezt azért fontos kiemelni, mert a fősodratú média üzenete szerint ezek az emberek bűnözők, a társadalomra óriási veszélyt jelentenek. Gyorsan észrevehető, hogy természetesen nem a fizetett károgók szemszögéből kívánom megközelíteni a kérdést, hanem egy teljesen reális képet lefesteni a Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségre szert tevő életformáról, a huliganizmusról, azon belül is annak ékkövéről, az ustawkáról. Vegyük végig, mi értelme van az összecsapásoknak, miért van rá szükség, mik a szabályok? Az ustawkának a lényege, nagyon röviden, teljesen alapszintű értelmezéseként annyi, hogy két szurkolótábor összemérje erejét, férfias küzdelemben megmutassák egymásnak, hogy ki az erősebb. Nem sállal eltakart arccal, vagy az internetes anonimitás mögé bújva szidni az ellent, hanem bátor férfiakhoz méltóan, sportszerű keretek között, arcot nyíltan felvállalva megküzdeni egymással. Ehhez természetesen nem kevés bátorság szükségeltetik, a félelem értelemszerűen ott lakozik mindenkiben, aki odaáll, még a legnagyobb küzdősportos tudással rendelkező harcosnál is, és ennek a félelemnek a legyőzéséhez iszonyatos mennyiségű bátorság kell. Ez az, amiért nekem személy szerint rettentően szimpatikusak ezek az összecsapások, mert ezek is mutatják, hogy a magyar anyák nem csak töketlen, filigrán “férfiakat” adnak a hazának, hanem igazi harcosokat is.

Ezekről a rövid kimenetelű csatákról rend szerint készül egy felvétel, ami utána a világhálón kering, természetesen a harcosok kilétét nem felfedve. Erre szokott lecsapni a fősodrású média, és a cigányok által elkövetett súlyos bűncselekmények helyett a kék hírek fő témáját ez szolgáltatja, a társadalomra óriási veszélyt jelentő bűnözőknek beállítva ezzel a huligánokat. De hogyan is jelentene veszélyt bárkire is egy erdő mélyén megrendezett, 2-3 perces ütközet? Természetesen sehogyan, de a politikai megrendelésekre gyártott híradásoknak kötelező jelleggel be kell számolniuk ezekről. A televízió képernyőjén túl nem látó hétköznapi ember pedig a hazug információ-áradatnak köszönhetően elítéli a huligánok között zajló mérkőzéseket, sőt, ennek köszönhetően a teljes szurkolói közeget, akik nem szotyolával és sörrel a kezükben ülnek otthon a futballmérkőzések ideje alatt. Ezeknek az embereknek, akiknek a gondolkodás is megerőltetést jelent, persze fel sem tűnik, hogy a kereskedelmi- és sporttelevíziókban nap, mint nap közvetítik a hivatalos küzdősport mérkőzéseket, többek között a ma már csak szinte a pénzről szóló ökölvívó összecsapásokat. Mi a különbség a kettő között? Van egyáltalán különbség? Ugyanúgy egyenlő feltételek között zajlanak a küzdelmek, ugyanúgy az egyik fél győzelméig tart a csata, és ugyanúgy fegyverek, eszközök használata nélkül. Alapvetően tehát nem lehetne különbséget tenni a kettő között, azonban van itt kettő kitétel, ami mégis rak egy reláció jelet az egyik oldalra. Ez a kettő kitétel pedig a sportszerűség, és a pénz. Míg a hivatásos bunyósok dollármilliókért, nem kevés esetben előre megbeszélt végkimenetellel lépnek a szorítók közé, addig az ustawka szereplői pusztán férfias, harcos jellemük folyományaként, saját csoportjuk és szeretett csapatuk jó hírnevének erősítése érdekében. A sportszerűségről pedig csak annyit, hogy míg az agyonfizetett sportolók a szorítón kívül és belül is sokszor igyekeznek ellenfelüket megalázni, addig a huligánok a velük szemben felállókban nem elsősorban ellenséget, hanem bátor harcosokat, tiszteletre méltó férfiakat látnak. Az ustawka magyarországi megjelenése után a TV2-t is foglalkoztatta a téma, ezért felkeresték a szurkolók közötti tisztességes összecsapások hazai vezető brigádját, a ferencvárosi Új Generációt: Forrás:http://ultrasliberi.hu/ deres.tv

Zalaegerszeg, a halott város

A magyar élsportban ritkaságszámba menő esemény elszenvedői a zalaegerszegi labdajátékokért rajongók, hiszen kevésszer esik meg olyan, hogy évekig az élbolyba tartozó futball- és kosárcsapat egyszerre zuhanjon ki az elsőosztályból. Most mégis megtörtént, a miértre pedig nehéz magyarázatot és felelősöket találni – mint általában. Kis magyar valóságsokk.Az egykor még a nemzet sportvárosa címet is elnyerő Zalaegerszeg látványsportág szempontjából megszűnt létezni. A szurkolóknak így olyan élvonalbeli sportokból kell válogatniuk, mint az egyébként magyar szinten nagyszerű eredményeket produkáló női kosárlabdacsapat, a korábbi BL-győztes férfi tekecsapat, a női tekések, vagy a sokszoros bajnok sakkcsapat. Igaz, ez utóbbi még lehet, hogy költözik a városból, mert nem kap elég támogatást a várostól, így vélhetően Hévíz vagy Keszthely lesz az új állomás. Szégyen a köbön? Meglehet, de kinek kell szégyenkeznie leginkább?

A futballcsapat kálváriája mindenki számára ismert. A szezon előtt szerintem az egerszegi szurkolók közül senki nem gondolta volna, hogy kieséssel végződik az évad. A csapat körüli problémák már tavaly jelentkeztek, amikor a zalaiak látványos zuhanással, ritka gyenge tavasszal pottyantak vissza a negyedik helyre az addigi másodikról. Erre akkor mindenki legyintett, mondván, majd az új évben. Csakhogy a baj csőstül jön. A pénz mellett a játéktudás és a kedv is elapadt, idén februárra már többhavi bérrel tartozott a klub az alkalmazottaknak, és voltak, akik szépen csendben el is hagyták a félig már oldalára dőlt hajót.

Prukner tanár úrnak maradtak a használhatatlan légiósok, tapasztalatlan ifisták és motiválatlan primadonnák, akikből mindent sikerült csinálni, csak csapatot nem. Az igazolási politika is csúnyán megbukott: nem egy magyar klub tartja fenn magát abból, hogy vesz 20 külföldit, aztán ha kettő eladásából fedezni tud pár hónapot, akkor nyert ügye van. Erre is alaposan ráfaragtak Zalaegerszegen, minőségi légiós egy sem jött, tucat annál több. Ettől persze támaszkodhatnának az utánpótlásra, csak az a baj, hogy – ahogy más csapatoknál – a ZTE-nél is alaposan elfuserolták a dolgokat. Mind szép és jó,hogy rengeteg pénzt nyertek nemrégiben utánpótlás-fejlesztés címén, de gondoljunk bele: milyen lehet a helyzet egy klubnál, ahol az NB1-es focistáknak kell kölcsön kérniük labdát és mezeket az utánpótlásból, mert nekik nem jut?

Aztán érkezett egy „titokzatos megmentő”, akiről senki nem tudott semmit, és mégis. Nem olyan hülye a magyar drukker, hogy ne tudná, mi folyik a háttérben, kinél van most a pénz. Ez a mentőcsomag valószínűleg valahonnan Felcsút és az OTP székház közeléből érkezhetett, szánalomból, hogy ugyanmár, fejezzétek be a szezont. A narancsos városvezetés pedig ki szeretné fúrni a szegfűs tulajt – no, de ez már a politikai szinezete a dolgoknak. Sötét, sunyi játékok áldozata lett a klub, igaz, ezzel nincs egyedül Magyarországon. És ki a vesztes itt is? A természetesen mindig hitelesen tájékoztatott szurkolók…

Arról nem is beszélek, hogy a nemrégiben az M1-en futó, Becsöngetünk és elfutunk c. műsorban – amiben a bundával foglalkoztak se eleje, se vége jelleggel – nem egyszer hangzik el a klub neve, illetve utalnak rá. Bizony-bizony volt Zalaegerszegen olyan játékos, akihez éjnek évadján csöngettek be a rendőrök, de nem futottak el. Másnap persze azt mesélte csapattársainak, hogy parkolási cédulák miatt keresték. De volt rá precedens, hogy a horvát maffia emberei utaztak fel a zalai megyeszékhelyre, keresve néhány delikvenst. Szomorú történetek ezek, annyi szent…

A kosárcsapat története nem ennyire látványos, de mégis kegyetlenül magyaros. A bajnoki cím után a túlfizetett légiósok elapasztották a klub pénzét (meg még ki tudja kik…), csődhelyzet, a legjobban fizetettek távoztak, a történet pedig a végére ért. Bár a sport felé állítólag elkötelezett városvezetés átvette a klubot, a csapat egy meccset nyert az alapszakaszban, a kiesési rájátszásban pedig szinte nyert helyzetből sikerült elbukni. A kosarasok 33 év, a focisták 18 év után búcsúztak.

Ez annyit tesz, hogy a nyugati végek rangadója, a ZTE-Haladás is pokolra száll egy (vagy ki tudja mennyi) évig, de ZTE-Körmend kosárderbi sem lesz egy darabig. Merthogy a kiesésekkel ezek a patinás összecsapások is elmaradnak, és ez nem csak a zalaegerszegieknek szomorú, hanem a magyar sportnak és szurkolói életnek is nagy érvágás. A nagyok nekünk címzik a belépőjegyek hátulján, de valójában nekik kéne végre felfogni: Ne engedjük, hogy egy felelőtlen kisebbség sportszerűtlen viselkedése megakadályozza a többség szórakozását, örömét! A történet további szála is magyaros amúgy: olyan hangokat hallani, hogy a focisták a Lombard segítségével, míg a kosarasok az elsőosztályt nem vállaló második vonalú győztes jogán indulnának jövőre az élvonalban…

forrás: http://kivulallo.blog.nepsport.hu/

ZTE-Nagykanizsa

Most hogy két fronton is leszerepelt szeretett csapatunk, a mi életünkben is új szakasz kezdődik.Elkezdhetünk megbarátkozni azzal a gondolattal hogy alsóbb osztályú meccsekre leszünk kénytelenek járni.NB3-as csapatunk vasárnap 16.00 órás kezdettel mérkőzik meg a megyei rivális NTE 1866 sáskáival, a ZTE arénában.Arra kérünk mindenkit hogy minél többen jöjjenek ki, és a helyszínen buzdítsuk együtt szeretett csapatunkat.
ELŐRE AZ ÉGI SZÍNEKÉRT!!!
ULTRAS ZALAEGERSZEG

A mai meccsről........."

"Mi van Gosztonyi, anyád cipőjét vetted fel?!"

EGYÜTT A ZALAIEGERSZEGI SPORTÉRT!!!

Óriási csalódottsággal és felháborodással vettük tudomásul, hogy a Budo Központra kiírt pályázat nyertese egy magánszemély lett, aki 2012. május 1-i nappal birtokba veszi a tornatermet.

Tervei között a baráti focizgatás, jó hangulatú sörmeccsek szerepelnek, amihez a judo szőnyeget, a tükröket és az egyéb erősítő, képességfejlesztő berendezéseket le kell szerelnünk, és a termet át kell adnunk.

Joggal vetődik fel a kérdés sokakban, hogy kiknek és milyen céllal áll érdekében 6 eredményesen működő sportegyesületet az utcára küldeni. Azt sem látjuk pontosan, hogy a város 2010-2015. évi sportkoncepciójának melyik pontjában határozták meg a leépítést, visszafejlesztést, utcára küldést. (sörmeccsek kontra harcművészetek, igazolt sportolók versus haveri foci, szervezett edzések vs. csavargás)

Természetesen nem az új bérlőt és terveit szeretnénk bántani, csak segítséget és támogatást kérnénk a jövő nemzedékért magukat felelősnek érzőktől, és megmenteni a BUDO KÖZPONT-ot!

Az elmúlt 5 évben az itt működő egyesületek annak ellenére, hogy a város sportéletében napról napra fontosabb szerepet töltenek be, egyetlen forint támogatást sem kaptak.

Kinek lehet az érdeke, hogy az új bérlő a korábbi bérleti díj kicsivel több mint feléért megkaphatta 5 évre a tornatermet, nekünk viszont mennünk kell?

Hogyan készüljenek ilyen körülmények között az Európa bajnokságra a többszörös országos bajnok karate versenyzők?

Ki segít minket a mutyizás útvesztőiben eligazodni? (Mi a gyerekeket a nyílt, igazságos, sportszerű küzdésre, tisztességes cselekedetekre tanítjuk, cserébe ezt kapjuk.)

Ki és milyen jogon piszkít bele a mi pedagógiai munkánkba, és taszít minket ebbe az erkölcsi mocsokba?

Hogyan magyarázzuk meg a 10 év körüli gyerekeknek, hogy holnaptól nincs hol edzenünk, menjenek inkább csavarogni, drogozni.

Most hol marad a város segítségnyújtása, miben mutatkozik meg a felelős vezetői magatartás?

A mai napig nem tudták a városi sportvezetők, hogy kik és mit csinálnak itt, milyen eredmények születnek!

EBBŐL ELÉG VOLT!

Azonnali, a sportolók és edzőik számára kielégítő megoldást kérünk! Csak olyan terem lenne a megfelelő, ahol ugyanazokat a feltételeket tudjuk biztosítani, mint eddig a Budo Központban.

Természetesen a terem megmentéséért a legteljesebb nyilvánosság bevonásával, minden segíteni akaró támogatását elfogadva küzdünk tovább, ahogy a BUDO tanítása rendeli!

Zalaegerszeg, 2012. április 18.

Támogatásotokat köszönve:

Budo Központban edző sportegyesületek nevében:
Varga Zoltán

A kapitányunk! (képek)

Ami a hivatalos oldalról eltűnt!

ZTE: a polgármesternek nincs B-terve

Nincs B-terv, meg kell egyeznie a városvezetésnek a ZTE FC tulajdonosával, cél visszajutni azonnal az NB I-be, zalai kötődésű játékos-politikával – jelentette ki a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában Gyutai Csaba zalaegerszegi polgármester, aki Nagy Ferenc főtulajdonost alkalmasnak tartja a klubvezetésre, de a régi nagy ZTE-legendák bevonását is szorgalmazza. A városvezető szerint 2005 óta az önkormányzat 1,3 milliárd forintot költött a futballklubra.

„Mi vagyunk a csapat főszponzora: kimutatásaim szerint mióta Nagy Ferenc a főtulajdonos, vagyis 2005-től a város 1 milliárd 300 millió forinttal támogatta a futballklubot. Ebben benne van a stadionfejlesztés, az üzemeltetés, az akadémia fenntartása, 526 millió forint átvállalt hitel, 215 millió forint készpénz és sajnos 2015-ig még 150 milliós hitelt ki kell fizetnünk az egyesület helyett” - fogalmazott Gyutai.

„Magával a tulajdonossal nincs személyes problémánk. A ZTE FC társadalmi, gazdasági és marketingkapcsolatai a városban most meglazultak, de Nagy Ferenc képes arra, hogy felépítse újra ezt a tradicionális zalai modellt. Az önkormányzat lehet az egyik szereplő, de társakat kell mellénk találni, és rövid úton visszajuttatni a csapatot az NB I-be! Alkalmas edzőnk most is van” - jelentette ki a polgármester.

A zalaegerszegi polgármester elmondta: „még mindig nem ismerhettük meg a két hónap óta hivatkozott titokzatos befektetőt. Emellett látni kellene a szponzorszerződéseket és azt, hogy Nagy Ferenc mivel szeretne hozzájárulni a csapat működtetéséhez. Széles zalai összefogás kell újra, a legkisebb támogatók bevonásától a legnagyobbak megkereséséig. A jelenlegi klubmodell nem vezet sehova. Az egykori legendák, Péter, Kereki, Lendvai - mind ott kellene, hogy legyenek a klubban.”

Gyutai Csaba hozzáfűzte: „jó lenne, ha lenne, de nincsen B-tervünk ennek a vitának a feloldására. Kék-fehér a szívünk, nincsen B-tervünk. Miből csinálnánk másik csapatot? A ZTE olyan márkanév, amit nem lehet helyettesíteni. Sokan beszéltek arról, hogy a város valamelyik megyei csapatát lehetne felépíteni, ebben nem hiszek, azok legfeljebb az utánpótlásra alternatívák, meg B-csapatokra, piramisépítésre.”

„Először világos helyzetképet várunk, gazdasági szakértők által hitelesített pillanatfelvételt szeretnénk a klubról, hogy lássuk, egyáltalán van-e jövő, s ha van, ahhoz milyen intézkedésekre lesz szükség. Tiszta beszéd kellene a klubvezetés részéről. A magam részéről, a városvezetés nevében hajlandó lennék a jelenlegi mértékben továbbra is támogatni a klubot: ez idén 90 millió forint készpénz, és ezen felül a törlesztések, fenntartási költségek, bérek, fejlesztések költségek. Ezt sok egyesület megirigyelné.”

A városvezető rámutatott: „egyet kell értenem azokkal a szurkolókkal, akik szerint talán a zalai szív, kötődés, identitás veszett ki ebből a csapatból. Pedig mindig is ez volt ennek a klubnak az erőssége, amikor bajnok lett, akkor is, korábban is. És ezúttal a Fradi elleni hétvégi találkozón is a veterán zalai, Kocsárdi Gergely húzta leginkább az igát.”

„Mindenki abban érdekelt, hogy a jelenlegi válságot a mostani szereplőkkel oldjuk meg. Hajlandóak vagyunk erről Nagy Ferencékkel is tárgyalni. Azonban zalai kötődésű csapatot szeretnénk, zalaegerszegi utánpótlással, hisz ötszáznál többen fociznak most is a ZTE korosztályos csapataiban. Őket kell előtérbe engedni, nem mindenféle -ics végződésű délszláv légiósokat idehozni. Persze voltak és lehetnek is külföldiek, de ne ez a játékoskeringő legyen állandóan” - tette hozzá.

A polgármester jelezte: „hatéves koromban ott voltam a ZTE első NB I-es meccsén, azóta is kint vagyok a csapat szinte minden mérkőzésén. Ugyanakkor nem hiszem, hogy az én tisztem volna ítéletet mondani a mostani csapat színvonaláról, játékáról. Én ott csak egyszerű szurkoló vagyok, meg focistaapuka, hisz legkisebb fiam a ZTE-ben nevelődik. Szeretném az ő jövőjét is biztosnak látni a klubban”. Hozzátette: „Zalaegerszegen minőségi labdarúgásra, NB I-re van szükség, erre kötelez a tradíció. Nálunk alapból megvan a 4-5 ezer néző, szurkolószámban nem kieső ez a gárda.”

Forrás:http://www.digisport.hu/news/6096

AHOGY A PÁLYÁN,REMÉLJÜK ÚGY A PÁLYÁN KÍVÜL IS!!!

"Ölj meg mindenkit, Isten majd válogat"

Új bejegyzéssorozattal bővül oldalunk repertoárja, célunk a zalaegerszegi futball karizmatikus alakjainak megszólaltatása. Első beszélgetőpartnerünk a 23-szoros válogatott Lendvai Miklós volt, aki jelenleg több utánpótlás csapatunknál is edzősködik. Akadémiai feladatai mellett az U17-es csapatnál vezetőedző (előző meccsükön a bajnokesélyes MTK csapata ellen 0-0-ás döntetlent játszottak), valamint saját csapatának tekintheti az U10-es korosztályt.

Pályafutásod során szép éveket töltöttél el különböző nyugati csapatoknál, így bepillantást vethettél a "kulisszák mögé". Mit gondolsz, mi a legnagyobb különbség a hazai és a külföldi utánpótlás nevelés között?
Teljesen másak a lehetőségek, a körülmények, és itt nem feltétlenül az anyagiakra gondolok. Legnagyobb különbség a koncepcióban, szervezettségben, és az egymásra épülésben van, ami nem csupán klubszinten, de országosan is jelen van, például Belgiumban. Mikor náluk felmerültek a gyerekhiánnyal kapcsolatos problémák azonnal kidolgoztak egy stratégiát ennek orvosolására. Egységes edzésrendszert alakítottak ki az utánpótlás csapatok számára, és ennek betartását már megyei szinteken is szövetségi ellenőrök vizsgálják. A településeken sportpályákat, grundokat létesítettek, hogy a gyerekeket kicsábítsák a számítógép elől, buszokkal szállítják őket az edzésekre. A legtehetségesebb fiatalokat a saját csapatuk edzésén túl heti rendszerességgel egy megye válogatottban is edzik.
Ezen kívül kijelöltek egy saját stílusú focit, ehhez igazították az edzőgyakorlatokat, ezek használatát és betartását pedig szigorúan ellenőrzik.

Ha már stílusok, mit gondolsz a magyar futball melyik európai ország játékához hasonlít a legjobban?
Személyes véleményem szerint a belga foci és a miénk sok mindenben hasonlít, de míg a belgák az előbb említett rendszerrel érték el azt hogy az egyik legjobb védőmunkát produkálják, mi belekényszerültünk a folytonos védekezésbe. Jól mutatja ezt az is, hogy számos magyar játékos jól boldogul Belgiumban.
Amúgy a belgák játéka a brit stílushoz van a legközelebb.
Nagy gondnak tartom, hogy a rendszerváltás után elvesztettük a minket jellemző mentalitást, valamint a régi rendszer szemléletét, és ennek képviselőit nem minden esetben sikerült lecserélni.
Sajnos a csapat szintű munkához nagyon sok pénz kell, így a legtehetségesebbeket kell technikailag és főleg szellemileg felkészítenünk. Klubszinten el kell érnünk azt, hogy újra érdem legyen a ZTE-ben játszani, ma már szinte odáig jutottunk, hogy csak azok választanak minket, akiknek valamilyen családi, vagy érzelmi kötődése van a klubhoz. Azokból a srácokból akik adottságaikból adódóan odaérhetnek a nagy csapatba, mentálisan a maximumot kell kihoznunk. A változtatás lehetősége egyébként megvan, de az anyagi lehetőségeink korlátozottak.

Melyik csapatodban érezted magad a legjobban?
Magyarországon a ZTE után a Ferencváros volt a favorit, külföldi pályafutásom során a GBA-ban (Germinal Beerschot Antwerpen) volt a legjobb játszani.

Milyen volt a kapcsolatod a csapataid szurkolóival?
Zalaegerszegen együtt nőttem fel a szurkolókkal, azt hiszem ezt nem kell részleteznem.
A Fradinál is jó volt a kapcsolat a közönséggel. Debrecenben csúnyán kikaptunk, 6-1 lett a vége. A mérkőzés után kimentem a szurkolók elé, fejemre húztam a mezemet, sajnáltam. A szurkolók megtapsoltak. Hazafelé az autópályán megállították a buszunkat. Nyilasit, Vincze Ottót, Mátyust és engem lehívtak a buszról, a többieket el akarták kapni, végül nem lett balhé,de a fradisták ilyenek voltak. A győztes meccseink után a buszunk egy ferencvárosi tiszteletkörrel szokott megérkezni a Népligetbe. Jó szezon volt!
A GBA-ban játszottam mikor megszületett a kislányom,a kezdés előtt a hosszanti lelátón legördült egy nagy mez, 12-es számmal és a gyermekem nevével,remek érzés volt. Már a Charleroi játékosa voltam, éppen térdsérülésemből lábadoztam. Előző klubom, a GBA ellen játszottunk, az edző elküldött melegíteni, ekkor a volt csapatom szurkolói állva tapsoltak, pályára követeltek. Sérülésemkor az újságok azt írták soha nem fogok tudni már játszani, a meccs végén a játékvezetők is gratuláltak, azt mondták sok ilyen játékosra lenne szükség. A sérülésem alatt történt az is, hogy az egyik hazai meccsünket a Kopból néztem, a kemény maggal, én voltam az első Belgiumban aki ezt megtette, meg is büntettek, csak mert nem akartam a "színházba" menni. Ezt követően már idegenbe is eljártam a srácokkal. Egy alkalommal kisbusszal mentünk az egyik legnagyobb riválisunkhoz, a meccs előtt a városban az összes srácot elvitték a rendőrök, egyedül maradtam. Hívtam egy jó barátomat, hogy jöjjön el értem, míg várakoztam bementem egy pubba. Pechemre ez pont az ellenfél szurkolóinak törzskocsmája volt, persze felismertek. A vezetőjük oda jött hozzám hátba vágott, azt mondta kifizetik az italomat, de utána tűnjek el. Másik alkalommal a Standard Liege ellen játszottunk idegenben. A történethez hozzá tartozik, hogy a meccseinkre az Angliából is jártak át szurkolni. Így egy vegyes angol-belga társasággal érkeztünk Liége-be. Egy bevásárlóközpontnál (ami egyébként meccsnapon bezár) találkozott a két társaság. Jól jött hogy pár angol srác segített, végül mi győztünk.

Mi a véleményed az egyre dagadó bundabotrányról?
A legundorítóbb dolognak tartom, elkeserítő, hogy olyan emberek is vannak a letartóztatottak között akikről életemben nem gondoltam volna, hogy benne lehetnek. Szerintem a sor még biztosan nem ért véget, jó pár embert elő fognak még venni.


Milyennek látod a magyarországi szurkolók helyzetét?
Nos, amilyen az ország, olyan a futball. A legtöbb stadion állapota katasztrofális, a jegyárak pedig nem arányosak a kapott szolgáltatás minőségével. A nézőszámok is gyalázatosak, az én véleményem szerint kontaktust kellene teremteni a játékosok és a szurkolók között, ha sikerül kialakítani egy bensőséges kapcsolatot, utána gondolkozhatunk azon, hogy hogyan adhatnánk el a focinkat, annak történelmével együtt, gondolok itt például az Aranycsapatra, de a helyi ikonokra is. Persze a média pozitív hozzáállására is szükség lenne, jelenleg csak negatív dolgokkal lehet címlapra kerülni. A másik fontos dolognak a példaképek kialakítását tartom.

Kit tartasz a jelenlegi csapatból alkalmasnak arra, hogy a fiatalok példaképei legyenek? Ki volt számodra az etalon?
Mindenképpen zalai hús-vér emberekre gondolok, Kocsárdi Gergő és Vlaszák Géza szerintem megfelelő lenne erre a célra, az én személyes példaképem pedig Péter Zoltán volt.

Egykori csapattársaid közül kikkel tartod a kapcsolatot?
Jó a kapcsolatom az olimpiai csapattal, valamint az egykori győri játékostársak nagy részével. Itt jegyezném meg, hogy baráti a viszonyom Király Gáborral is, akivel megígértük egymásnak, hogy visszavonulásunk után összehozunk egy ZTE-Hali "barátságos rangadót", mivel aktív éveink alatt sosem találkoztunk nyugati derbin.


Végül, mit tennél, ha kineveznének a nagy csapat vezetőedzőjének?
Ugyanazt, mint a fiataloknál. A játékosok kötelezően a szurkolókkal együtt indítják, és fejezik be a meccset, egymásnak adunk erőt. Ez a mi városunk, a mi klubunk, ha tönkreteszik, pórul járnak.


Még egyszer köszönjük a beszélgetést Mikinek, és ezúton is kívánunk boldog születésnapot!